A szerelem rajongás és vágyakozás a másikkal való összeolvadásra. Ezt a vágyat azonban nem mindig a szexualitás táplálja, a plátói szerelmekből ugyanis hiányzik a testiség. Sőt, egyenesen ellentétes azzal, el sem tudjuk képzelni, hogy csodálatunk tárgyát megérintsük, megszólítsuk, hogy lerántsuk magunkhoz a hétköznapi események közé. Az eszményített személy iránti rajongás leginkább a kamaszokra jellemző, de később is felbukkanhat az életünkben.

Éva harminckét éves, hat éve házas, két kislánya van, így mesél plátói szerelméről: „ A játszótéren pillantottam meg, összeszikrázott a tekintetünk. Nem tudok róla mást, minthogy egy négy év körüli fiúcskával érkezik a térre minden délután. Nem merem megszólítani, ránézni is alig, mégis érzem, hogy van köztünk valami kapcsolat. Egész nap rá gondolok, éjszakánként róla álmodom. Alig várom, hogy délután legyen, ha meglátom, majd kiugrik a szívem. Tiszta hülye vagyok, nincs, és nem is lehet köztünk semmi, csak szerelmes vagyok.”

Kati a kollégájával való kapcsolatáról beszél: „Nagyon jól kijövünk egymással a munkában és minden egyéb területen is. Ugyanazokat a dolgokat szereti és utálja, mint én. Befejezi a mondataimat, olvas a gondolataimban és az érzéseimben. Tudja, hogy odáig vagyok érte, ő is vonzódik hozzám, sistereg körülöttünk a levegő, hajszálnyira vagyunk attól, hogy megőrüljünk. De nem lehet közöttünk semmi. Mindketten családosak vagyunk.”

Éva vonzalma igazi plátói szerelem, színtiszta rajongás, Katiéban viszont mélyen elfojtva ott munkál a szexualitás. Úgy tűnik, ez nagyobb veszélyt jelent a meglévő kapcsolatra, de az érzelmi kaland is megviselheti Éva házasságát. A szerelem szex nélkül is édes és veszélyes.

Hogy mi a helyzet fordítva, azt a következő részben vizsgáljuk meg.

Kapcsolódó anyagok:

$$2784$$

$$2785$$