A kocsi csomagtartója tömve van, átnéztünk minden felszerelést, és már úton is vagyunk a szabadba egy nagyszerűnek ígérkező, táborozással eltöltendő hétvége felé. Ekkor viszont bevillan valami: a zseblámpát, a horgászbotot vagy a kedvenc késünket hagytuk otthon? Mi az az egy dolog, amit mégis elmulasztottunk betenni a csomagba? Úgy tűnik, soha nem az a kérdés, hogy elfelejtettünk-e valamit, hanem az, hogy mit, és hogy mennyire lehet az a későbbiekben fontos.

Lehet, hogy húsz zseblámpa sorakozik a garázs polcán, mivel feledékenységünknek hála mindig az marad otthon, és mindig arra van szükség az úton, tehát veszünk újat egy boltban. Mérget vehetünk rá, hogy otthon hagyunk valamit, hacsak nem tervezünk (jóval) előre.

Az egyik legalapvetőbb és leghasználhatóbb dolog, amit megtehetünk - megkímélve magunkat nem kevés bosszankodástól és némi utánajárástól a későbbiekben -, hogy előzőleg listát készítünk. Minden egyes apróságot írjunk le, az alsógatyától egészen a doboz gyufáig, és fontos, hogy ezt a listát minél korábban kezdjük el megírni. Ha az elutazás előtti éjszakán kezdjük el, akkor semmivel nem járunk jobban, mintha másnap reggel kezdenénk el kapkodni. Amint eldöntöttük, hogy hová megyünk és mikor, kezdjük el a listát és apránként adjuk hozzá a szükséges dolgokat, akár egyenként is, amikor eszünkbe jut. Ha így járunk el, akkor annyira képben leszünk, hogy mi van a csomagunkban, hogy még azt is fogjuk tudni, hány szelet parizer van a szendvicsekben.

A terv második része a megvalósítás. Ez azt jelenti, hogy ne felejtsük el olvasgatni a listát és persze be is csomagolni azt, amit előzőleg olyan szépen leírtunk. Zseblámpa? Rendben. Rakjuk be a csomagok közé, húzzuk ki vagy pipáljuk ki a listán, ahogyan érezzük. Érdemes nem letörölni semmit a listáról, lévén, hogy nagyon jól használhatjuk majd ezt a legközelebbi utunk megtervezésekor. Sőt, aki nagyon profi módon akarja a listát hasznosítani, az már közvetlenül a kirándulásból való megérkezés után elkezdheti felírogatni, mik voltak azok a dolgok, amelyek nem szerepeltek a listán, de jó lett volna, ha mégis magunkkal visszük. Például, ha beleestünk valami közepesen megáradt patakba, és csurom vizes lett a zoknink, amiből nem volt plusz darab? Írjuk fel a listára, hogy legközelebb a pótzoknik se maradjanak otthon. (Különösen fontos az ilyesmi, ha gyerekekkel megyünk kirándulni. Ha öt napra öt pólót rakunk el, csemeténk feltétlenül lefagyizza az egyiket, leeszi a másikat, és a játszótéren elszakítja a harmadikat. Mindezt a legelső napon.)

A harmadik dolog, amire figyelnünk kell, az összefügg a lista minél korábbi elkészítésével - a pakolást is lehetőleg már előző nap fejezzük be, ha pedig nem reggel, hanem délután, esetleg este indulunk útnak, akkor aznap reggel. Nem érdemes várni az utolsó pillanatig, és akkor keresgélni a tartóselemet a zseblámpába, amikor a szállításra szolgáló céljármű sofőrje már a házunk előtt türelmetlenkedik. Ha három - négy nappal azelőtt összerakjuk a kempingezésre szánt felszerelésünket, hogy elindulnánk, akkor lesz időnk megjegyezni, hogy a hátizsák melyik eldugott szegletében találjuk meg kedvenc konzervnyitónkat vagy a lekvároskenyérhez szánt lekvárt.

Ha megvan a lista, nézzük át legalább kétszer, hogy beraktunk-e minden olyan dolgot, amelyet a kirándulásunkhoz szükségesnek vélünk. Helyezzük el a "felszerelést" valahová az ajtó mellé, vagy valami olyan központi helyre, ahonnan könnyen be tudjuk pakolni vagy fel tudjuk kapni, ha az utolsó pillanatban mégis valami egyéb dolgunk támadt.

A listát is érdemes magunkkal vinni, ugyanis hazafelé is jó esély van rá, hogy egy hasonló listát kell készíteni, és akkor nagyszerűen tudjuk használni az otthon - remélhetőleg nyugodt körülmények között - összeállított listánkat. Kellemetlen lenne, ha egyel kevesebb zseblámpával érkeznénk haza, vagy a szállodában hagynánk a gyerek kedvenc plüssmackóját, nem?