Minél kevesebbet tudunk egy betegségről, annál jobban félünk tőle. Főleg, ha az elnevezését első hallásra nem is értjük meg. Az endometriózis alatt azt értjük, hogy méhnyálkahártya nem csak a méhen belül, a méh üregében található, hanem a hasüregben szabadon itt-ott szigetszerűen megtapadva.

Ezek a kis elváltozások jó esetben sebészi úton eltávolíthatóak. Azonban ha ez nem lehetséges, akkor van egy másik megoldás is. Ez elsőre ijesztően hangzik, mert a női nemi ciklust, ami ugye a terhességhez elengedhetetlen, fel kell függeszteni. Ennek hatására elsorvad az endometriózis, így szintén gyógyítható a betegség. Azonban ez egy nőnek, aki éppen gyereket szeretne, nagyon zavarosnak hangzik. Teherbe szeretne esni, de ehhez le kell állítani a ciklusát. Ez a leállás pedig nem két hetet jelent, hanem fél évet! Megint közbe szól a fránya idő. Egy évig nincs semmi eredmény, és mikor felkeresik az orvost, azt mondja, hogy még fél évig nem is lesz semmi. Idegőrlő. Már megint csak várni. Reménykedni, és közben persze nem kétségbe esni.

Sokkal nehezebb a helyzet azoknál a nőknél, akiknek olyan problémája van, amelyre gyógyszeres megoldás nincs, mert például el kellett távolítani a petevezetőket, így esély sincs a természetes úton való teherbeesésre. Ilyenkor jöhet a végső megoldás, a lombikbébi program.      

Ez persze megint nem két napos folyamat. Ugyanis a lombikbébi programban résztvevő nőknek többsége, több éve már, csak reménykedik abban, hogy egyszer ő is boldog anyuka lehet.

Következnek a beültetések, amikor a nő teljesen kiszolgáltatott, a férfi pedig parancsszóra állítja elő az „anyagot”. Utána pedig a várakozás és mindenféle „népi trükközés” a túróval és a fehérjével, a vitaminokkal és a csodaszerekkel, amik segítségével (állítólag) megmarad a terhesség. És a hit abban, hogy hátha most sikerülni fog, és a tesztcsíkon egy reggelen végre ott lesz az áhított vonal, és a vérvételen is minden rendben lesz. Ezeknek a nőknek van egy hatalmas fegyverük, hogy mindezt végig tudják csinálni. Ez a remény. Reménykedés, hogy minden nappal közelebb kerülnek a megszületendő babájukhoz.

Akadnak sajnos olyan nők is, akik genetikai hiba miatt számítanak meddőnek, vagyis az örökítőanyag, a DNS hibája miatt már születésükkor eldől, hogy nem lehet gyermekük. Ám ez szerencsére ritka.

Ugyancsak a születéskor már észlelhetőek lehetnének, de többnyire csak felnőttkorban derülnek ki egyes fejlődési rendellenességek, mint például a méh hiánya, vagy rendellenes alakja.

Vannak ugyan csodák, mert már kétszarvú méhvel is sikerült teherbe esni és kihordani a magzatot, de sajnos ritkák az ilyen esetek. Azoknak a pároknak, akiknek pedig tényleg semmilyen körülmények között sem lehet gyerekük, az örökbefogadás még mindig egy lehetőség, hogy átéljék egy gyerek okozta örömet és boldogságot.

Kapcsolódó anyagok:

$$334$$

$$349$$

$$387$$

Kapcsolódó fórumok:

$$f120$$

$$f919$$

$$f208$$