A szív, mint szimbólum

2009. 02. 09.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.
A szívet szinte minden kultúrában az élet, a lélek, egyes helyeken még az értelem központjaként is, tartották számon. Távoli őseink még elfogyasztották ellenségeik szívét, hogy az erejüket, bátorságukat magukba fogadják. Amikor egy mosolygó nagymama azt gügyögi unokájának „jajj, de édes vagy, eszem a szívedet”, ennek a régi, közel sem esztétikus vagy elegáns, szokásnak állít emléket. Természetesen a szív fontossága minden kultúrában jelen volt.

Az egyiptomiak szerint halálunk után szívünk megmérettetik, ha bűneink miatt nehezebb egy tollnál, büntetés vár ránk. A buddhisták szerint a gyémántszív magát Buddhát ábrázolja, aki ráadásul egy szív alakú levelekkel büszkélkedő fa alatt világosodott meg. A testi szerelem jelképeként a 13-14. században jelenik meg. A szimbólum elterjedésében nagy szerepe volt az arab, majd a trubadúr és a vágáns költészetnek.

Az első szívforma, stilizáltan, füge illetve borostyánlevél formájában, kr.e. 3 évezredből származik, Afganisztánból. Ezeknek a formáknak valószínűleg nem volt közük a szívhez, mint szervhez, mivel az akkori ábrázolásokban azt lóhere, vagy toboz alakban jelenítették meg. A ma ismert forma, amely a 13-14. században alakulhatott ki, mind a vallási, mind a világi életben fontos szerepet játszott. A vallásban az isten iránti szeretetet jelképezte, a 14. században lett piros színűvé. A világi életben a német és francia kártya-kultusz elterjedésével lett közismert, amelyeken a négy szín közül az egyiket ezzel jelölték. A 15. századtól a szív megjelent a címereken is.

A szív formája számtalan találgatásra ad okot. Vannak, akik a felső görbületeket a női keblekhez hasonlítják, mások a férfiak heréjére asszociálnak. Az egyszerre kétnemű szívnél, mely így a közösülést is szimbolizálhatja, a nyíllal átlőtt szívet tartják egyértelműbb, konkrétan fallikus szimbólumnak bélyegzik, utalásnak a nemi kapcsolatra.

Hosszú utat járt be a mára unalomig ismert jelkép. Azon kevés dolgok egyike, amelyek évszázadokon át fennmaradtak, változatlan jelentéssel. Amikor valaki emléket állít érzelmeinek egy jól-rosszul sikerült rajzzal, karcolattal, nem mintha illendő dolog lenne lépten-nyomon falfirkákat mázolni, vagy összevésni a padok háttámláját, egy több száz éves hagyományt követ. Ez valószínűleg nem hatja meg azt, aki huszonkettedszerre kénytelen lesikálni a kerítéséről az örökkévalóságnak állított emléket két általános iskolás érzelmi fellángolásáról.

De a hagyomány, az hagyomány.

A közelgő Valentin napról sok hasznos és érdekes cikket olvashattok az ajandek.hu oldalunkon!



Szerző

donna.hu



Scroll to Top