Varázsbélyeg

Az ókorban a görög–római kultúrkörön kívül élő barbár népek között is ismert volt a tetoválás. A szászok és a skandinávok például családi címerüket tetováltatták bőrükbe, ami állítólag a mai napig élő szokás. 787-ben Hadrianus pápa megtiltotta a tetoválást, amelynek gyakorlata a britek között tovább virágzott egészen az 1066-os normann hódításig. A tetoválás a nyugati kultúrában a 12-16. század között nem volt elterjedt, bár a 15-17. században a Szentföldről hazatérők gyakran tetováltattak magukra vallási szimbólumokat.

Kissé távolabb, Borneo szigetén a nők végezték a tetoválást, amely elsősorban a valamely törzshöz való tartozást jelezte. A dajak harcosok hősiességük jeleként viselték tetoválásaikat: aki levágta egy ellensége fejét, cserébe művészi tetoválást viselhetett a kezén.

A kínában élő Drung és Dai törzsek őseiktől örökölt tetoválási szokásai a mai napig élnek. A drung kisebbség asszonyai között korábban elterjedt volt az arc tetoválása, hogy minél kevésbé legyenek vonzóak, elkerülve ezzel a nemi erőszak veszélyét. A dai férfiak izmaikat emelik ki a tetoválással, míg asszonyaik kézhátukat, karjukat, illetve arcuk szemöldök közötti részét díszítik. A törzs tagjai korábban úgy vélték, a tetoválásra a legjobb kor az 5-6. életév körül van, később azonban inkább a 14-15 éves lányok arcát jelölték meg nemi érettségük elérésekor. Kialakult mintákat nem használnak, ám igen kedvelik a tigris és sárkány alakokat, minden bizonnyal azok bátorságot és erőt sugárzó volta miatt. A jelentős tetoválási hagyományokkal rendelkező dai emberek ősi lakhelyükön állítólag sokszor találkoztak félelmetes szörnyekkel, akik ellen hatásos szernek bizonyult a feketére festett bőr.

Mára ezek a festések elvesztették eredeti jelentésüket, és elsősorban a férfiúi bátorság és erő, valamint a női szépség hangsúlyozását szolgálják. A nők kézfejére például finom virágmintákat festenek, a lányok szemöldöke közé pedig színes pontot rajzolnak, szépségük szimbólumaként. Ennek alapján e kisebbségek tagjai a mai napig könnyen felismerik egymást anélkül, hogy hagyományos öltözeteiket viselnék.

Japánban a 17-18. században elsősorban a prostituáltak között terjedtek a tetoválás egyes formái, így például szerelmi fogadalomra emlékeztető szerepet töltött be a hüvelykujjra tetovált pontocska vagy a szerelmes nevének viselése a testen. Ugyancsak az elkötelezettség jele volt a tetoválás pap és fiatal fiú homoszexuális kapcsolata esetében. A legálisan működő prostituáltak leginkább karjuk belső oldalán, vagy a hónalj közelében viselték testdíszeiket, melyek sok esetben egyszerűen a kuncsaftok szórakoztatását és igényeik magasabb színvonalú kielégítését szolgálták.

A 18. században terjedt el az a japán szokás, hogy a bűnözőket tetoválással jelölték meg – ezzel helyettesítve a korábbi gyakorlatot, a fül vagy orr levágását. A zsaroló vagy csaló karjára minden egyes bűntett után újabb kört tetováltak, más esetben a homlokát jelölték meg vonalakkal, melyek több büntetés után együttesen a kutya jelentésű japán karaktert mintázták. Az ilyen módon láthatóvá tett büntetés egész életre megbélyegezte a megtévedteket.

Béres Szilvia írása

Kapcsolódó anyagok:

$$1921$$

$$1450$$

$$221$$