A Tündérnek fehér szárnyai voltak, hosszú, hullámos, aranyszínű hajzuhataga, és gyönyörű arca csenddel telített meg bárkit, aki csak ránézett. A kismadár utánaeredt, majd hirtelen eléröppent, és így szólott hozzá: -Szép napot, kedves Tündér, én a Boldogság Kék Madara vagyok, és kérdezném Tőled, merre visz az utad? -A felhők fölé emelkedem -válaszolta-, egy fénylő napsugár mutatja az utat, az égben levő csillagország felé.

-És kismadár, Te hová tartasz? -kérdezte a Tündér.

- Hozzád jöttem, szép Tündér - mondta a kismadár -, hogy megajándékozzalak Téged a boldogság varázspálcájával. -Egy ajándékot hoztál nekem? - ámuldozott a Tündér. - Hiszen nekem van már varázspálcám, ezzel szoktam a kívánságokat teljesíteni. Biztos nekem hoztad, kismadár?

-Bizony, Neked! - mondta a kismadár. - Tudom, Te Tündér vagy, a szépséged és kedvességed bizony messze tájakon híres, sok virág nyílt már, hol elhaladtál, szivárványszirtekkel táncoltál, de mondd, ki vigasztalt és simogatott, mikor szíved énekelte a szomorúság dallamát?

-Hát... - mondta a Tündér - van pillanat, mikor egyetlen virág szirmát sem tudom a napfény felé fordítani, és ilyenkor annyira, de annyira szomorú vagyok, hogy a szél árnyéka sötét fátyolként ereszkedik a lelkemre, és azt kívánom, bárcsak ne így lenne. Ezzel a varázspálcával talán tudsz nekem ebben segíteni, Boldogság Kék Madara? -Igen, kedves Tündér, - mondta a kismadár- ez egy nagyon különleges ajándék, bármikor szomorú vagy és elkeseredett, csak suhints ezzel a varázspálcával párat a levegőben, és meglásd, boldogság költözik a lelkedbe. Ez a varázspálca folyamatosan változik, a jó érzéseink teszik mindig szebbé és jobbá, ezáltal a Tündérből Gyönyörű Tündérré változtatva a használóját. De vigyázz rá nagyon, sose hagyd el, minden nap tegyél hozzá egy újabb érzésgyémántot, hogy mindig nagyobb és nagyobb varázslatokra legyél képes!  Ez az én ajándékom számodra, kedves Tündér, a szeretet alkalmából! A kismadár csapott egyet a szárnyával, és a Tündér kezében egyszercsak hipp-hopp ott termett az ajándék. A Tündér megszemlélte a varázspálcát, ami csodálatos égi fényben szikrázott, és a végtelen kedvesség és szeretet drágakőként ragyogott minden egyes részén. A Tündér meglepődött, mert ugyan sok kívánságot teljesített már számtalan világot bejárva, de az Ő kívánságát még sosem teljesítette senki! Meglepődött arccal pislantott a madárkára. A madárka ránézett, majd így szólt hozzá:

-Te egy Tündér vagy, ki fényt ad az éjnek, színt ad a színtelennek, virágot ad a rétnek, és ezzel vidámságot teremtve minden lélek otthonában. És tudod, kedves Tündér, ez a mindennapok varázslata, ezért sose aggódj, varázsolj hát most magadnak, csak bátran, - mondta a kismadár - hisz mindannyian varázslók vagyunk, mert mindig is azok voltunk, már évezredek óta! A Tündér elmosolyodott.

-Hmmm...Köszönöm, Boldogság Kék Madara! -mondta-, igazán értékes ajándékot kaptam Tőled, és most megígérem, hogy varázsolni fogok vele mindig, mikor fájdalom költözik a szívembe, és úgy vigyázok a boldogságomra ezentúl, hogy sose hagyjon el engem!

S ezzel az ígérettel a Tündér elindult tovább a fényben, és most már az ajándékkal a kezében járta tovább a boldogság szeretettel kikövezett ösvényét. Írta: Bogdola Róbert

Köszönjük Bogdola Róbertnek, hogy megosztotta velünk írását!

Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.