„Makacs vagyok, sohasem adom fel!” Legtöbbször ezt is csak magában mondja az, aki tényleg makacs, sőt, ezt sokszor magának sem vallja be. Még kevesebben ismerik el a csökönyösségüket mások előtt. A makacs ember biztos abban, hogy igaza van! Persze tévedhet (és az ember ugye gyakran szokott tévedni), de ezt nem ismeri be, ha makacsságban szenved. Nem lehet lebeszélni, ha valamit eltervezett, azt végbe is viszi, akár rosszat tesz, akár jót. Teljes mértékben önfejű. Lehet, meghallgatja a másik fél véleményét, de vagy figyelmen kívül hagyja, vagy reagál rá, de addig csűri csavarja a szavakat, hogy megint csak a saját álláspontjánál köt ki.

Elindul, nekimegy, elesik, feláll, majd megint elindul… És ezt teszi újra és újra. Ez az a bizonyos fejjel a falnak mentalitás. A makacs ember akkor is jobban tudja azt a valamit, ha tudja ő maga is, hogy téved. Ki kell tartani az első verzió mellett, hisz ha lentebb adja, akkor máris a másiknak van igaza, ami elfogadhatatlan az ő szemszögéből. Ha mégsem úgy alakul valami, ahogy ő azt eltervezte, akkor jön a mártírkodás, hisz kénytelen elfogadni a másik igazát. Ilyenkor jelenik meg a dac, nem lehet, hogy csak úgy elismerje a vereségét. Eleinte csak ímmel-ámmal ismeri be hibáját, és azért hozzáteszi, lehetett volna úgy is, ahogy ő mondta. Utána pedig megkezdődik önmaga sajnáltatása, a drámai befejezés kell a végére, nehogy még jobban sérüljön az önérzete.

A céltudatos ember nem makacs. Sokszor említik szinonimaként, de amíg a makacsság egy negatív jelző, addig a céltudatosság igencsak pozitív. A céltudatos ember minden idegszálával a célra összpontosít. Nem törődik más véleményével, a célját igyekszik elérni. Kiválasztja a célhoz vezető utat, és utána megpróbál nem véteni hibát. Viszont ha hibázik, azt beismeri, és nem azzal foglalkozik, ki mit szól hozzá, hanem nekilát kijavítani a dolgot(,) és újra nekiveselkedik a célnak. A makacs sem figyel másokra, nem hagyja magát befolyásolni, gyakran nem is érdekli, mit mondanak neki. Ő is a cél felé tart, de neki az a fontos, hogy csakis olyan módon történjen minden, ahogy ő azt elgondolja. Megsértődik, ha valaki nem ért egyet a módszerével, ami gyakran veszekedéssé fajulhat.

A makacsság ellentéte a szerénység. Az ilyen emberek nem szeretik hangoztatni a véleményüket, illetve ha igazuk is van, nem lovalják bele magukat és nem verik a mellkasukat, hogy „de én megmondtam!” Ellenkezőleg: szemérmesek és nem kívánnak a középpontban lenni, néha bátortalanok is. Az sem ritka, ha a szerénység félénkséggel párosul. Az ilyen típusú ember szembe sem száll egy makaccsal, már az elején feladja. Viszont két makacs háborúja igazán izgalmas, szinte vérre mennek egy-egy komolytalan kérdést követő vitában. Az ő küzdelmük néha idegesítő, néha pedig egyszerűen komikus. Azt érik el a makacsságukkal, amit a legjobban el akartak kerülni: mások oda se figyelnek a véleményükre.

Legyen szó egy ismerősről, rokonról, netán a párunkról, a makacsságnak igazi ellenszere nincs. A megoldás legtöbbször az, ha hagyjuk, legyen neki igaza, majd saját kárából megtanulja, ha mégsem volt. Persze vannak olyan esetek, mikor nem ilyen egyszerű, nem csupán arról van szó, hogy fekete vagy fehér-e egy dolog, hanem komoly következményei lehetnek a nyakasságnak. Ebben az esetben érdemes olyan indokokat keresni, ami felé az önfejű hajlik, vagy olyan személy segítségét kérni, akire hallgat. A makacsságot elhagyni nagyon nehezen lehet, hisz ezek az emberek szinte fizikai fájdalmat élnek meg, ha másnak igazat kell adniuk. Az igazi megoldás az lenne, ha elkerülnénk az ilyen személyekkel való vitát, hisz így is, úgy is azt teszi, ami neki tetszik.