A vendéglátóhelyek és kereskedelmi egységek késői nyitva tartását korlátozná az a rendelet, melyet egyre több helyen vezetnek be az önkormányzatok. A vállalkozók nagy felháborodását kiváltó szabályozás egyelőre még csak bizonyos településeken él, de idő kérdése, hogy lakossági nyomásra országos rendszer váljon a dologból.
A szórakozóhelyek közelében lakók nyugalmukat, a vállalkozók pedig kieső bevételeiket szeretnék visszakapni, előbbiek elégedettek az új szabályozással, utóbbiak felháborodásuknak adtak hangot, legutóbb Kazincbarcikán. A településen az önkormányzat hétköznap este 11-ig, pénteken és szombaton pedig éjfélig engedélyezné a vendéglátóhelyek és üzletek működését. A rendelet bevezetéséhez már csak a Közigazgatási Hivatal engedélye szükséges, pozitív elbírálás esetén akár februártól életbe léphet az új rendelet, ami pénzbírsággal sújtaná a megszegőket, legrosszabb esetben pedig az üzlet bezárását vonná maga után következményként.
Korábban a budapesti Erzsébetváros utcáin feszültek egymásnak az ellentétek lakók és vállalkozók között, itt már 2010 nyarán bevezették a csendrendeletet. A szabályozás ellen sokszor, sokféleképpen éltek kifogással, a vélemények szerint nemcsak hogy nem oldja meg a kerületi lakosok és a szórakozóhelyek között fennálló érdekellentéteket, hanem elmélyíti azt. A rendelet alkotmányellenes és törvénysértő – állítja Az Élő Erzsébetvárosért Egyesület. A heves tiltakozás eredményeként a Közigazgatási Hivatalt bevonva jelenleg egy nagy kérdőjel függ a csendrendelet felett, a válasz, hogy kinek is lesz igaza, még várat magára.
“A város meghalt, kérjük, fáradjon egy szomszédos nagyvárosba!”Hogy külföldön hogy oldják meg a hasonló eseteket? Párizsban például hangzatos szlogennel és egy olyan ötlettel, melynek kapcsán képesek voltak magánszemélyek és vállalkozók is összefogni és találni egy közös utat. Bár az igen hangzatos “A város meghalt, kérjük, fáradjon egy szomszédos nagyvárosba!” szlogent alkalmazva 12 ezer klub és éjszakai mulató tulajdonosa írt alá petíciót a csenrendelet, ill. a dohányzási tilalom ellen. A kedélyek lecsillapodását követően azonban közös gondolkodásba kezdtek, hogyan lehet vajon békét teremteni az aludni vágyó helybéliek, a bulizó külföldiek és francia társaik között, és e két ellentét között vajon a helyi önkormányzatnak mi a szerepe? „Mindenekelőtt az együttélés elősegítése kell hogy a központi cél legyen” – fogalmaz a baloldali párizsi önkormányzat tájékoztatója. „Ha kevés az éjszakai élet, akkor legalább könnyű legyen megtalálni!”
A párizsi rendeletet kompenzálva az önkormányzat internetes éjszakaiélet-kereső honlapot hozott létre, melyet 100 ezer papíralapú térkép nyomtatásával is megtoldott. Az adatbázis 365 éjszakai szórakozóhelynek teremt reklámot, a honlapon többféle keresési lehetőséget biztosítva: kerület, zenei műfaj, a hely stílusa, célcsoport stb. A papíralapú változaton egyéb turisták és helyiek szempontjából egyaránt fontos információkat is feltüntetnek, többek között az utolsó metrók indulási időpontja, mentők telefonszáma, taxiállomások helyszínei és még sorolhatnánk.
Persze az alapprobléma nem oldódott meg, viszont az ellentétek és az ezzel kapcsolatos megnyilvánulások egy olyan békés mederbe terelődtek, ahol mindenki megragadhatta a helyzet pozitívumát, aminek kapcsán összhang és együttműködés teremtődött az éjszakai élet irányítói, a mulatók és nightclubok tulajdonosai, valamint az önkormányzat között. A honlap és a térkép közös fejlesztése közelebb hozta egymáshoz az érdekeket, a konfrontálódott feleket és megalkotott egy „kecske is jóllakik, káposzta is megmarad” szabályozást.
Magyarországon valószínűleg még sokat kell várni a hasonló megoldásra. Egyrészről anyagi, másrészről pedig kommunikációs akadályokba ütközik a megvalósulás. A kérdés persze még e álomkép beteljesülése esetén is felvetődik: vajon egy ilyen megoldásra tényleg csillapodnának-e hazánkban is a kedélyek. Vajon tényleg elégedett lenne maradéktalanul mindenki?
Forrás: www.sikeres.hu
