Amennyire visszataszító, ha valakinek legfőbb öröme az evés, amennyire rossz tulajdonság a falánkság, éppen annyira helytelen, ha valaki erénynek tekinti, hogy az étkezés közömbös a számára.

Valószínűleg hallottátok már, hogy a kínaiak a rizst százhetven különféle módon tudják elkészíteni, mint ahogy a mi háziasszonyaink is sok fajtáját ismerik a krumpli elkészítésének. A mai világban sajnos nem mindenki háztartási pénzéből telik a legfinomabb húsokra, drágább ínyencségre, ám bárki készíthet a legolcsóbb tápanyagokból is változatos ételeket férjének és gyermekeinek.

Fő szempontok:

Lehetőleg kevés fűszert használjunk. A sóval bánjunk takarékosan, mert majdnem minden táplálékban van annyi só, amennyire a szervezetnek nélkülözhetetlen szüksége van, az ízesítéshez kevés só is elegendő. Nagyon figyeljünk a húsok elkészítésére. Helyes, ha a tápanyagokat felfőzzük, de leforrázni azokat, vagy sok vízben főzni hiba lenne, mert a víz a főzés folyamán kilúgozza, eltávolítja a húsból a szervezetre fontos ásványi sókat, és kicsapja a fehérjéket. A gyermekek étrendjére ugyanaz vonatkozik, ami a felnőttekére.

A gyermek rendszeres, pontosan meghatározott időben való étkezése azonban a felnőtt pontos étkezésénél fontosabb.

Ha ugyanis a gyermeknek mindig pontosan ugyanabban az időpontban adunk enni, akkor a gyermek szervezete a megszokott időpontokban már maga is megkívánja az ételt, aminek viszont az a következménye, hogy a gyermek rendszeresen, a kívánt mértékben nő és fejlődik.

A gyermeket rá kell nevelni az étkezés fontosságának megértésére, és igyekeznünk kell vele minden ételt meg szerettetni.

Nem baj, ha a gyermek a felnőttek asztalától kissé távolabb, a maga méretére készült asztalnál és széken ülve étkezik, ugyanis a „nagyok” beszéde a figyelmét az étkezésről sokszor elvonja, bár mostanában egyre több szakértő véleménye az, hogy jobb, ha együtt ül a nagyok asztalánál a gyermek is.