Sokunkat sírás kerülget, ha belenézünk egy megkínzott állat szemébe, legyen az kutya, macska, ló vagy más négylábú. De vannak olyan emberek, akik anélkül, hogy bármit is éreznének, teljes elvadultsággal bántanak egy állatot.

Vagyis ők is éreznek: a szakértő szerint, méghozzá azt, hogy ő az erősebb, hatalma van a másik, a gyengébb fölött, miközben ő sérthetetlen marad, ezzel próbálja saját gyenge, kicsi jelentéktelennek érzett személyiségét, megerősíteni azzal, hogy „nem én vagyok gyenge, hanem ő”. A védtelen bántalmazásában „áttolási” folyamatok is megjelenhetnek azáltal, hogy a kínzó személy áthárítja másra a saját gyűlöletét, rossz érzéseit. Feltételezhetően az illetővel rosszul bántak, nem szerették, és ő sem tud szeretni. Saját bánatának, fájdalmának átélése helyett fájdalmat okozok a másiknak, azaz „nem én szenvedek, hanem a másik szenved”.

De ugyebár, ez senkit nem érdekel. Mert a megkínzott állat olyan lelki sérüléseket is szenved a testieken kívül, amiket talán soha sem lehet begyógyítani. Gondoljunk arra a kutyára, aki hűségesen követi gazdáját, pedig ő csak fájdalmat adott neki, és ütéseket, vagy arra, akit annyira megvertek, hogy lábra sem bír állni, mégis ha érezné, hogy a gazda veszélyben van minden erejét összeszedve, ugorna a segítségére. Vagy miért vár a gazdájára az a kutya, amelyiket kocsi után kötöttek, és végighúztak az utcán többek szeme láttára, és mikor elengedték vágyakozva nézett az elrobogó kocsi után.

Azok az emberek, nem nevezheti magukat embernek. Érző lények vagyunk, a legnagyobb intelligenciával, a tápláléklánc csúcspontján. És ők? Nem éreznek, intelligenciájuk szintje megkérdőjelezhető. Vajon miért? Tesszük fel magunknak a kérdést. Nem hallják a síró állat hangját, nem látják a szomorú szempárt, a csörgedező vért, és a kilátszó bordákat?

Állatkínzásnak minősül az is, ha egy ember, állatnak nem biztosít megfelelő életkörülményeket. Hányszor láttunk fél méteres láncra kötve kutyákat? Vagy éheztetett lovakat? Vajon tényleg ennyire vakok lennének azok a gazdák? Nem látják azt, hogy szenved az állat? Talán nem is akarják meglátni…

Mi van a nagymamával, vagy a kisgyerekkel, akinek a kutyáját megmérgezik emberek kedvtelésből? Vagy csak szimplán, mert idegesítette a kutyaugatás? Nem gondolnak bele, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoznak?

Képesek embertársainkat is bántani, megölni. Van olyan nő is, aki a saját gyerekét öli meg. Akkor mit várunk? Hogy egy állattal talán másképp fognak bánni? Valaminek meg kell változnia az emberek fejében, hogy emberhez méltóan tudjunk bánni társainkkal. Akkor talán az állatokkal is tudunk majd emberhez méltóan bánni. Addig marad a büntetés, a törvény puha szigora.

De legalább már törvényünk van arra, hogy ez bűncselekmény.

Csak működne már.

Kapcsolódó anyagok:

$$426$$

$$395$$