– Hogyan került kapcsolatba a szexológiával?

– Kezdetben a babavárás és a szüléskörüli problémákkal, szülés utáni depresszióval, majd párkapcsolati krízisekkel foglalkoztam. Az I. Női Klinikán, klinikai pszichológusként Lux Elvira mellett dolgoztam, tőle tanultam meg a szakmát.

– Normál kapcsolatban is fontos, időről időre szexológussal konzultálni? Gondolok itt arra, hogy szükséges lenne-e, hogy úgy járjunk szexológushoz, mint például fogorvoshoz?

– Azt nem gondolom, hogy úgy, mint a fogorvoshoz, de ha egy párkapcsolatban akár kezdődő szexuális problémák vannak, amik pedig átlag kapcsolatban is könnyen előfordulhatnak, azokat minél hamarabb meg kell oldani. Egy külső szakember jobban rá tud világítani mi a gond, hamarabb meglátja a gubancot, mint azok, akik éppen belegabalyodtak.

– Tehát mondhatjuk, hogy nagyon is átlagemberek járnak önhöz, nem páciensek…

– Ez szerencsére valamennyire prevenciós tudomány, általában még időben keresnek fel a párok. Ők nem betegek, csak pillanatnyi zavar lép fel a rendszer működésében. A betegek általában más esetleg pszichiátriai problémákkal is bírnak.  Az ő esetükben nem egyszer konzílium (szakorvosi esetmegbeszélés) is szükséges.

– Mesélne egy kicsit a családjáról?

– Két gyermekem van kiskamasz, nagykamasz korban, egy fiú és egy lány.

– Könnyebb volt őket nevelni ezzel a háttértudással?

– Átlagos anyuka vagyok, de egy biztos, nekem nem nehéz beszélni a témáról. Persze, csak ha kérdeznek, mert nem gondolom, hogy a szakmám miatt jobban kéne őket ezzel presszionálnom. A kamaszkor arról szól, hogy szemérmesek, maguk akarják megoldani a problémáikat…

– Mit javasol, mikor érdemes a szexuális kapcsolatot elkezdeni?

– Egyéne válogatja, de semmiképpen sem kell elsietni. Sok olyan húsz éves fordul hozzám, akik már teljesen kiégtek. Ez a korai, rendszeres és talán örömöt vagy orgazmust is nélkülöző szexuális élet következménye. Fizikailag érettek, de lelkileg még nincsenek felkészülve. Az igazi, élvezetet nyújtó szexualitásnak nem csak testi, hanem lelki, sőt agyi vonatkozásai is vannak.

– Nem számít a tapasztalat?

– Nem annyira számít, azt egymással is megszerezhetik.

– Gondolja, hogy esetleg szükséges lenne, hogy az iskolai szinten ne csak a védekezésről kapjanak a gyerekek felvilágosítást, hanem szexuális kultúráról, párkapcsolati problémákról is beszélgessenek velük?

– Abszolút. Vannak is rá néhány iskolában kezdeményezések, bár nem rendszeresen, hanem csak egy évben egyszer esetleg kétszer. Én is voltam már a Szexológiai Társaság tagjaként, ilyenkor a gyerekek felírják egy kis papírra, a kérdéseiket, gondjaikat, azokat kielemezzük játékosan esetleg dramatizálva is. A pedagógusok azonban azt hiszem, nem mindig érzik szükségesnek, hogy ezt szakember végezze.

– A felnőttek nehezen beszélnek szexuális témákról, problémákról?

– Általában lassan győzik le a gátlásaikat, eltelik egy idő, amíg rájönnek, hogy obszcén szavak és zavar nélkül, a maga természetességében is lehet beszélni ezekről a dolgokról.

– Az elhidegült pároknak mit tud tanácsolni?

– Mindenekelőtt a lelki kapcsolatot kell rendbe hozni. Aztán változtathatnak, azt és annyit, amennyi mindkettőjüknek belefér. Szoktam javasolni, töltsenek el kettesben több időt, menjenek el valahová, ahol még nem jártak, vagy ellenkezőleg, ahol már egyszer jól érezték magukat együtt. Teremtsenek lehetőséget arra, hogy újra egymásra hangolódhassanak.

– A foglalkozása önnek jelentett előnyt a magánéletben? A férfiak nem gondolták, valamiféle szex-istennőnek, vagy szex-gurunak emiatt?

– Sosem tartottam emiatt magamat szupercsajnak. Gondolni lehet, hogy gondoltak egyesek, amit gondoltak, de én azokat nemigen vettem komolyan, és azt hiszem nem is ez volt a jellemző. Ha szerelemről beszélünk, és én szexológusként nem alacsonyíthatom le a szexualitást pusztán ösztönös tevékenységre, akkor nem az számít, hogy az ember szexológus, vagy éppen patkolókovács!

(Szakértőnk elérhetősége: Ritteródesz Erzsébet)