Álmatlan éjszakák gyötörnek engem, Nem tudok aludni, hiányzol Szerelmem. Könnyeket hullajtok, nedves már a párnám, Siratom, az elmulasztott hosszú éjszakát…

Oly rövid az élet, benne sok gyötrődés, Szenvedés, örökös megmérettetés… Mint ha értelmetlen lenne, az egész élet, De akkor megpillantalak Téged…

Téged, ki beragyogja az eget, Téged, kinek köszönhetem a jókedvemet, Téged, kire ha gondolok, mosoly tölt el engem, S általad, új értelmet vett az életem…

Most messze vagy…,távoli honban vesztegelsz, Bár csak ott lehetnék Melletted… De nem vagyok ott, s ezért szomorkodom, Könnyeimet csak egyre hullajtom…

Elkébzellek, látlak magam előtt, Füleimben hallom, selymes édi  hangod, Ajkamon érzem, szenvedélyes csókod, S hallom ahogy kiáltod, hiányzol nagyon…

Még egy hét, hogy láthassalak Téged, Egy hosszú hét, hogy hallhassalak Téged, Oly hosszú a hét, akár egy örökkévalóság, Annyira hiányzol, úgy látnálak már…