Az ókor „apotropeikus” képzőművészeti műtárgyai, például a Gorgonieon – a Medúzafej, amely mindenkit kővé változtat, aki rápillant –, a felfogás régisége mellett szólnak.

Régen azt gondolták, hogy a gonosz szellemeket olyan művészettel, amely nekik megfelel, el lehet pusztítani. A klasszikus és az őstörténeti tárgyakon nem ritkán olyan szemdíszítések is láthatók, amelyek arra szolgáltak, hogy semlegesítsék az ellenséges tekintet – emanációkat. A mágikus erőktől terhelt genitáliák szimbolikusan gyakran felbukkannak az amulett formájában: például „fica” vagy „fityisz” mutatásban. Az ökölbe szorított kéz mutató és középső ujja közé dugott hüvelykujj képzőművészeti műtárgyakra, ékszerfüggelékekre, fafaragványokra, amulettekre vésve szemmel verés ellen védett.

Némely természeti produktum önmagában is amulett hatású: ilyen például a korall, amely a monda szerint a Perszeusz által levágott Gorgó fej véréből keletkezett, s amelyből gyakran készítettek ékszert. A Gorgó név jelentése görögül: akinek szörnyű a nézése, és akire szörnyű ránézni. A sok néphitben jelenlévő ijesztő maszkok rémének, aki "szemmel ront", a görögöknél saját személyes mítosza van. Hésiodos az Istenek születésében három Gorgóról beszél, nevük: Sthennó, Eryalé és Medusa. Ők a tengeristen Phorkys és Kétó lányai, a Graiák húgai, és az Ókeanoson túl laknak, messze nyugaton.

Medusa 

Hármójuk közül csak egyikük, a Medusa halandó. Poseidóntól várandós, így amikor Perseus levágja fejét, Khrysaór és a Pégasos pattannak ki belőle. A történet, amint Perseus levágja a Medusa fejét, Athéna segítségével, gyakori téma az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt. Lukianos a Tengeri párbeszédekben úgy meséli, hogy Athéna a pajzsát tartotta Perseusnak, hogy annak tükrében lássa a Medusát, akit színről színre nem volt szabad látnia, mert szörnyet halt volna.

A csiszolás következtében szemszerűnek ható achát (szemkő) szintén amulett hatású, valamint az ametiszt, amely a melankólia elűzője, a gyémánt, amely pedig a gyötrelmes álmok elhárítója.

Amulett karakter illik például a pentagrammához. A reneszánsz korában viselt talizmánok és Amulettek gyakran asztrológiai szimbólumok (asztrológiai – medalionok). Az amulettek hatékonyságában való hit a felvilágosodás idejében egykettőre eltűnt. A Zedler Lexikon úgy beszél róluk, „hogy milyen hiába való és csalóka ez a művészet.” Az értelmes emberek mindenkor részint babonás bolondságnak tartották, részint csalásnak, mégis mind a mai napig igen keresett tárgyak!