A pásztorok imádták az eget, a felhőket, az éjt, a hajnalt, a villámot, a villámcsapást, a csillagokat, a tüzet, és mindenekfelett a Napot, amelyhez felemelt karokkal fohászkodnak. A légköri jelenségek imádását összekapcsolták a legszebb égi test imádásával. A Napot, melyet úgy ábrázolták, hogy a kezeiből fényözönök sugároznak, nidághakará-nak, vagyis a hő teremtőjé-nek nevezték. Ellenben a csillagok királynőjeként tisztelt Holdat szitala hima-nak, hideg csillagnak, vagy hideget sugárzó égi testnek hívták.

Indra az Istenek istene, az égnek, az azúrkék levegőnek és a villámnak. Agni a tűz, a latinok ignise, ő a mozgékony. Szurja a fényforrások Napja, ő látta el a természetet erővel és az embereket értelemmel, arca bölcs, aki egy olyan kocsin ül, melyet egy örökké élő ló húz. Szavitri volt a termékenység eleme. Nevezték még a világ szemének, aranykezű, és édesnyelvű istennek. A legszebb elnevezések, egyike a Mitra, azaz a „barát” a gonoszok ellenfele. Az égen ragyogó, minden földi dolgot megvilágító, és előmozdító Nap. India is nagy templomokat emelt a ragyogó csillagnak, a jót tevő fény forrásának, és még most is tiszteli a Napot.

Akkoriban Borneó bennszülöttei a Napot a mindennapok urának, a Holdat, pedig az éj kormányzójának imádták. E két fontos égitest hozta létre a többi csillagot, melyek alsóbbrendű istenségek voltak.

Kapcsolódó anyagok:

$$1190$$

$$1177$$

$$1111$$