Bölcsisek, ovisok a való világban 2. rész

2008. 09. 18.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

2. rész - Valóságos nehézségek, amelyek a papíron nem szerepelnek.



Arról megoszlanak a vélemények, hogy be kell-e adni a gyereket bölcsődébe, vagy sem, de hogy az ovi jó dolog, arról nincs vita. Jó bizony, főleg, ha van a közelben, és fel is veszik a gyereket. Bár a hivatalos hírek szerint nincs helyhiány az óvodában, azt azonban elismerik, hogy az üres a helyek nem ott vannak, ahol azokra igazán szükség lenne.



Budapesten tipikus, hogy a zöldövezetben illetve a főváros környéki falvakban nem készültek fel arra, hogy az ott épülő lakóparkok gyerekeit is el tudják helyezni. A legtöbb modern lakópark ugyan vállalja, hogy lesz majd ovi, bölcsi a környéken, de mire azok elkészülnek – csak azután, ha az összes lakást értékesítették, és az önkormányzattal is így állapodtak meg –, nagyvalószínűséggel már az iskola felé vesszük az irányt.



„Karácsony előtt költöztünk be a kertvárosi házunkba, nagyon örültünk, mert egy sarokra tőlünk az utcánkban találtunk egy óvodát – meséli Ági. – Csakhogy ide nem tudták felvenni a gyerekeimet. Szerencsére a nagyobbik iskolaköteles korba ért, így muszáj volt neki helyet biztosítani egy néhány buszmegállóval arrébb lévő kerületi oviba. A kisfiam csak a nagytestvérnek köszönhette, hogy őt pedig felvették a kiscsoportba. Egyébként esélyünk sem lett volna rá. Évente kétszer annyi gyereket utasítanak el, mint ahányat felvesznek.”



A testvér azonban nem mindig jó ajánlólevél az óvodai felvételnél. Sok gyereket éppen azért nem vesznek fel, mert az anyuka otthon van a kisebb testvéreivel. Vagy ha mégis, akkor jónéhány óvodában előírják, hogy délben haza kell vinni a gyereket. Nem számít, hogy így felborul a napirend – nemcsak az ovisé, a kisebb testvéré is –, gyakran elmarad a délutáni pihenő. Az ilyen gyerekeket egyébként május végén hazaadják, nyáron nem járhat óvodába.



Az óvodai nyári szünet picivel hosszabb, mint a bölcsiben, a napi nyitva tartás pedig rövidebb. Az óvodák nagy többsége legfeljebb ötig tart ügyeletet, de a fél ötkor érkező anyukát már nem igen nézik jó szemmel. Hogy eddig tart a munkaidő? Oldja meg! Az iskolában sem lesz másképp – mondják az óvónők, és igazuk van. Ha a gyerekintézmények nyitva tartását vennénk alapul, azt állapíthatnánk meg, hogy minél nagyobb a gyerek, a mamáknak annál rövidebb a munkaideje, hogy több időt tudjon gyermeke nevelésére szánni. Vagy egy 3-6 éves gyerek, esetleg egy alsó tagozatos emberke már önjáró és önellátó lenne…?



Igazi sikernek könyvelhetjük el, ha gyerekünket felveszik az óvodába, és ha még jó óvó nénik kezébe is kerül – szavunk sem lehet. Vagy mégis? Az ajánlott 20-25 fős csoportok helyett ma már nem ritka, hogy 30 kisgyerek zsúfolódik össze a csoportszobába. Egy dadus néni mesélte: „Szerencse, hogy néhány gyereket ebéd után hazavisznek, meg egy-kettő beteg mindig akad. Nem is tudom, mi lenne, ha egyszer a teljes csoport itt aludna! Nem is fér be a terembe harminc ágy, és nincs is annyi.” S hogy milyen lehet harminc kislurkót foglalkoztatni, tanítani, nevelgetni, odafigyelni a személyes fejlődésére? – Mindenkinek a képzeletére bízzuk.



Persze, vannak magánóvodák. Ne higgyük azonban, hogy akinek pénze van, az akárhová bejuttathatja a gyerekét. Gabi kisfiát azért nem vették fel egy fővárosi magánoviba – havi hatvanezerért –, mert a gyerek édesapja palesztin. Igaz, húsz éve Magyarországon dolgozik orvosként, de hát mégiscsak…



 










Végezetül álljon itt még egy elgondolkodtató történet, egy tapasztalt vezető óvónő mesélt nagy dilemmájáról. Enyhén hallássérült kisfiú óvodai felvételéről kellett döntenie. Első körben elutasították a gyereket, elsősorban helyhiány miatt, másodsorban pedig, mert a harmincfős csoportban képtelenség az állapotának megfelelő személyes törődést nyújtani, úgy, hogy közben a többi huszonkilenccel is megfelelően foglalkozzanak. „Meghasonlottam önmagammal – mondja az óvónő. – Mint anya, én is küzdenék a felvételéért, mert az integrált nevelés biztosítja legjobban a fejlődését, de mint vezető, nem terhelhetem tovább a munkatársaim! Igazán nem tudom, hogyan lenne jó!”

Vajon van, aki tudja? És ha tudja, miért nem csinálja? Nem csak elméletben, gyakorlatban is!



Kapcsolódó anyagok: 



$$1174$$ 



$$1119$$ 



Szerző

donna.hu



Scroll to Top