Az újdonsült szülők számára az egyik legnagyobb kihívás rávenni a babát, hogy végigaludja az éjszakát, és hogy végül a szülők alvási ciklusához igazodjon.
A Pediatrics című lapban megjelent egyik tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a csecsemők alvási szokásait összegezve adjon néhány jó tanácsot, és a szülőknek ne kelljen csupán az ismerősök vagy a saját szüleik tapasztalataira hagyatkozniuk. A kutatók arra kértek 75 kisbabás családot, hogy vezessenek naplót az alvási periódusokról a kicsik első egy évében, havi hét napról. A babák alvását néhányan videóra is vették, hogy az adatokat ellenőrizni tudják.
Az így gyűjtött anyagból a következőket állapították meg: a legtöbb baba négy hónapos korára öt-nyolc órát alszik, öt hónapos korukra pedig 50%-uk akkor alszik, amikor a család többi tagja is. Dr. Jennifer Shu, gyakorló gyerekorvos és a CNN Health szakértője a tanulmánnyal kapcsolatban megjegyezte, hogy mindig vannak kivételek, sajátos változók, és hogy minden gyerek más eset. (Nyilván ezért jutottak ilyen általános következtetésekre a kutatók.) Shu azt is hozzátette, hogy sok szülővel beszélt már, akiknek problémáik voltak a babájuk alvási szokásaival. Sokan keresik fel, akiknek a gyermeke kevesebbet alszik, de azok is, akiknek többet alszik, mint várnák, vagy akiknek a gyerekük nem alszik el magától, ringatni, etetni, stb. kell, sokszor szeretnék megtudni, hogy minden rendben van-e a babájukkal. De erre nincs jobb válasza, mint hogy minden babánál más számít normálisnak, ha a baba szépen növekszik és boldognak látszik, akkor rendben van. Arra alig van esély, hogy egy baba túl sokat aludjon, ha egyébként rendesen eszik, fejlődik.
Az alvás nemcsak a kicsi hangulatára van hatással, de azért is fontos, hogy megfelelően növekedjen. Az újszülöttek naponta 16-20 órát alszanak, azaz a napjuk nagyobb részét álomba merülve töltik, majd néhány hetesen már inkább éjszaka alszanak, mint napközben. Persze vannak egyéni különbségek, néhány baba kevesebb alvással is beéri, mások nem alszanak annyit napközben.
Gond lehet a szülők számára, ha a baba nem alszik annyit, amennyi az ő pihenésüket is lehetővé tenné, vagy épp nem akkor alszik, amikor a család többi tagja. Azért kimerítő számukra az első időkben, mert bár a baba összességében nincs sokkal többet ébren, de gyakran felébred, néhány óránként meg kell etetni, és így a szülők nem tudnak egyszerre annyit aludni, amennyihez hozzászoktak.
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt megkönnyíti a dolgát, ha az altatás mindig ugyanott történik, és nagyjából azonos időben. Jó, ha olyan szokásokat vezetünk be, amelyek segítik a babát, hogy megnyugodjon, például, ha felvesszük, ringatjuk, és akkor tesszük a gyerekágyba, amikor már bágyadt, de még nem alszik. A rendszeresség sokat segít.
Gyakori hiba, hogy a szülők még akkor is tartogatják a kicsit, amikor már rég alszik, vagy maguk mellé veszik az ágyba. Ez rövid távon működhet, de hosszú távon rossz hatása van. Ha a baba már álmosan, de még ébren kerül az ágyba, hamarabb megtanulja, hogy szundítson el magától és hogy aludjon vissza egyedül, ha felriad (ami egyébként mindnyájunkkal megesik, csak jó esetben egy felnőtt már kezelni tudja ezt).
A szülőknek nem kell tehát túl hamar kétségbeesniük, ha a babájuk nehezebben szokik hozzá a rendszeres alváshoz vagy nem akkor és annyit pihen, mint várnák. Még kevésbé kell magukat vagy a módszereiket hibáztatni, ez egy lassú folyamat, a csecsemőknek eltart egy ideig, amíg az önkontroll e formáját elsajátítják. Az egy hónap körüli csecsemőknél pedig, bár ez az időszak megterhelő lehet, merítsen erőt a család a tudatból, hogy néhány hónapon belül a dolgok normális kerékvágásba kerülnek, de azért az első hónapban már érdemes elkezdeni a szokások kialakítását.
