A legtöbb pszichológus úgy véli, hogy a gyermekek eleve programozva vannak a beszéd tanulására, úgy születnek meg, hogy bár fogalmuk sincs a kommunikáció lényegéről, sőt arról sem, hogy ez létezik egyáltalán, mégis pillanatok alatt megértik ennek fontosságát. Egy év leforgása alatt eljutnak az első kimondott szóig.

A beszéd tanulása egyszerre két síkon folyik. Egyrészt meg kell értenie az elhangzottakat, vagyis fel kell ismernie a szavakat és ismernie kell ezek jelentését. Másrészt ő maga is kimondja a szavakat – ez már egy jóval bonyolultabb dolog, hiszen ki kell választania a megfelelő szót, helyes sorrendbe kell tennie, érthetően kell kimondania. Éppen ezért a gyermek passzív szókincse – azok a szavak, amelyeket ismer és megért – mindig jóval nagyobb, mint az aktív, vagyis a kimondott szavak készlete. Ne essünk abba a hibába, hogy „ezt a gyerek még úgysem érti”, mert ő bizony sokkal többet tud, mint ahogy mi azt sejtjük.

A beszéd tanulása során a gyermek nem tudatosan tanul, ahogy mi tennénk egy nyelviskolában, hanem utánzás révén. Nem lehet egy gyereket sem úgy tanítani, hogy „gyere ülj le mellém, és mond utánam…”, vagy „ezt úgy mondjuk helyesen, hogy…”, hanem a hallottak alapján folyamatosan korrigálja önmagát, míg el nem jut a helyes kifejezésig. Valójában tudatos tanulásról 10 éves korig nem is nagyon beszélhetünk, addig a gyerek szinte mindent utánzás alapján sajátít el. (Ez persze azt is jelenti, hogyha egy gyerek nem udvarias, nem köszön, csúnyán beszél, akkor nem ő a hibás, csak azt adja vissza, amit ő is hallott. Nem feltétlenül a szüleitől, hanem az óvodában, tévében, buszon,stb.) 

A gyermekek az első éveikben választják ki azokat a hangokat, amelyeket később használni fognak. Születésükkor a világ összes nyelvének hangjait képesek kimondani, a hottentották csettintgetésétől kezdve a francia r betűn át az holland torokból jövő gh hangjáig. Később ez leszűkül az anyanyelvre, ezért nem képes már egy felnőtt akcentus nélkül egy idegen nyelvet megtanulni. A korai nyelvtanulásnak ez a legnagyobb előnye: a gyerek hangkészletéből nem tűnnek el véglegesen a másik nyelv hangzói.

Fussunk végig röviden azon, hogyan is fejlődik a beszéd az első életévben:

1. hónap: Figyel a hangokra, és próbál a beszélőre nézni.

2. hónap: Sírással fejezi ki önmagát, de különböző síró hangokat hallat, ha éhes, fél, stb.

3. hónap: Képes megkülönböztetni a környezetében lévő hangokat.

4. hónap: Az első valódi nevetések ideje.

5. hónap: Egyre több hangot ad ki, hiszen fizikailag is egyre jobban tudja irányítani hangszálait.

6. hónap: Gügyög, de ez a gügyögés már nem csupán aktuális hangulatát fejezi ki, hanem a környezethez alkalmazkodik.

7. hónap: Már határozottan kommunikál, próbál válaszolni a kérdésekre.

8. hónap: Igyekszik utánozni a neki mondott szavakat, hangokat, leginkább az ismétlődő szótagokat.

9. hónap: A hallása már fejlett, ezért ha hangot hall, elkezdi keresni, honnan is ered.

10. hónap: Már több szótagot is gügyög egymás után.

11. hónap: Beszédértése már arra a fokra jutott, hogy képes egyszerű utasításokat megérteni és megtenni.

12. hónap: A legtöbb gyerek ekkor mondja ki az első szót.

Itt is, mint a gyermek fejlődésében mindig, igen nagy eltérések lehetnek az egyes gyermekek között, és általában a lányok gyorsabban tanulnak meg beszélni, mint a fiúk. Vannak, akik már 10 hónaposan szavakat mondanak, más gyermekek viszont akár 3 éves korukig nem nagyon beszélnek. A szakemberek szerint érdemes a 3 éves kort megvárni, és ha akkor sem indult be a beszéd, akkor forduljanak a szülők segítségért logopédushoz.

Addig a szülő azt figyelje, hogy a gyerek jól ért-e, hiszen ha a passzív szókincse rendben van, akkor feltehetően nincsen baj. Ha viszont a gyerek nem figyel, és nem érti a hozzá intézett szavakat, akkor korábban is szakemberhez kell fordulni. Lehetséges, hogy a fülével van baj – igen gyakori, hogy egy gyulladás miatt a gyerek átmenetileg süket, vagy rosszul halló lesz, és ez sokszor csak orvosi vizsgálaton derül ki. De odahaza is lehet ellenőrizni egyszerűen: tapsoljunk egy nagyot a gyerek háta mögött, hogy ne lássa, és ha összerezzen, akkor nincsen baj a hallásával.

A késő beszélő gyerekek szüleinek pedig egy vigasztaló történet egy Albert nevű kisfiúról:

A kisfiú, bár szépen fejlődött, csak nem akart beszélni. A szülei kétségbeestek és három éves korában orvoshoz fordultak, hogy miért ilyen buta az ő kis fiacskájuk. Később persze a fiú megtanult beszélni. Úgy hívták, hogy Albert Einstein.

Kapcsolódó anyagok:

$$1486$$

$$1672$$