A szakemberek állítása szerint az első, igazi, „konkrét” szerelem az általános iskola 5-6. osztálya körül éri a gyermekeket, amikor is a kapcsolatok egy újfajta típusával ismerkednek meg és fedezik fel egy másfajta érzelem kialakulását. A szülők rendszerint megdöbbenve tapasztalják a változásokat és a meglepődöttség abban a mondatban fogalmazódik meg, hogy „olyan kicsi még hozzá”. Dehogy kicsi! Éppen itt az ideje, annak, hogy felfedezze saját érzelmi világának a szintjeit, megismerje magát ezáltal, hogy a későbbi kapcsolataiban könnyebben boldoguljon.

Pszichológusok egyöntetű véleménye szerint a szülőnek és a gyereknek is könnyebb, ha a csemete őszinte és közvetlen a környezetével, így jobban megnyílik a szülők előtt is, de könnyebben is alakít ki kapcsolatokat.

A zárkózottabb gyermekek esetében az egyetlen ami alapszabály, hogy ne erőltessük, hogy beszéljen a szerelméről, vagy arról, akit szimpatikusnak vél. Egyrészről kellemetlen helyzetbe hozzuk, másrészről, ha nem bírunk a kíváncsiságunkkal még jobban bezárkózásra kényszerítjük.

Amikor eljön az első szerelem, az nagy próbatétel a fiatal számára, viszont ahogy ő is, mi is sokat tanulhatunk belőle. Ő megtapasztal egy másik minőséget az érzelmeit illetően, mi pedig a gyermek viselkedéséből szűrhetünk le sokat. Megtudhatjuk, mennyire hisz magában, mekkora az önbizalma. Fontos, hogy a szülők együtt szerepeljenek a gyermek életében, kísérjék végig ezt a fontos időszakot és ha kéri, akkor segítsék őt tanácsaikkal. Soha nem szabad tiltani a találkozást, nem szabad ítélkezni felette: „kicsi vagy te még ehhez” stb.

Igyekezzenek inkább megismerni a kis szerelmét, kérdezzék meg, hogy milyen közös programot terveznek, kikkel mennek vagy csak ketten lesznek, mikor érnek haza. Ha nem faggatózós stílusban és számonkérve teszik mindezt, akkor azt sugallja a gyermek számára, hogy törődnek vele, támogatják.

Soha nem szabad kritizálni a kiválasztottakat és a „nem lehettek szerelmesek, mert azt se tudjátok mi az” kijelentésekkel is óvatosan bánjunk, sőt ha lehet felejtsük is el! Inkább el kell nekik magyarázni a kapcsolatok minőségét, hogy legyen önbecsülésük és hogy csak akkor érdemes a szerelemért harcolni, ha azt viszonozzák, hiszen ez az érzés akkor igazán szép, ha kölcsönös.

A kislányok nyitottabbak, könnyebben beavatják a titkaikba a szülőket (főleg az édesanyjukat), viszont sokkal intenzívebben élik meg az első szerelem időszakát, nem kell tehát aggódni, ha a gyerek kedve ingadozik, óráról-órára változik.

A fiúk zárkózottabbak, ritkán beszélnek érzéseikről, érzékenyebbek a piszkálódásra, beszólogatásra. Ha titkaikat megosztják a szülőkkel, akkor azt igen csak meg kell becsülni. A beszélgetések alkalmával oldani tudjuk a zárkózottságot, ha általánosságban elbeszélgetünk velük és megpróbáljuk megtudni elképzeléseiket a kapcsolatokról, érzelmekről, véleményüket az ellenkező nemről.

Ha a gyereknek kellemetlen ezekről a dolgokról beszélni és inkább a hasonló korosztályú társaikkal, barátaikkal osztják meg nézeteiket és első szerelmükkel kapcsolatos érzéseiket, nem szabad hevesebben reagálni és sértetté válni. A barátokkal könnyebben megosztják ilyen idős korban a vágyaikat, félelmeiket, gondolataikat. Ne haragudjunk rájuk, hiszen nem ellenünk irányuló folyamatról van szó, mindössze előtérbe helyezte a gyermekünk a saját érzéseit. A másik véglet sem megoldás, amikor nem veszünk tudomást a gyermekkori szerelemről, hiszen ez igen is létezik és sokszor erősebb, mint az „érett” szerelem.

Az első lépéseket a szexualitás felé az első szerelemmel teszi meg a gyermekünk. Nagy érzelmeket élnek ilyenkor át és sokszor nagy szenvedéseket is, ha érzelmeiket nem viszonozzák. Ezek viszont mind szükségesek ahhoz, hogy megismerjék magukat és előkészítsék  a későbbi szerelemek táptalaját, amiből táplálkozva komoly kapcsolataik alakulhatnak ki.