Az evolúciós kutatások egyik nagy kérdőjele, hogy miért tudnak az élőlények önzetlenek lenni. Ez a tulajdonság látszólag teljesen ellentmond az evolúció farkastörvényeinek, hiszen elméletben csak a tejesen önző egyedek, akik saját fenntartásukat és reprodukálásukat tartják egyedül szem előtt, maradhatnak életben.

A gének önmagukban „önzők” - tette a híres kijelentést Richard Dawkins, a téma szakértője. Hogy lehet akkor, hogy veszélyhelyzetben az emberek képesek a másik elé ugrani, ha fegyvert rántanak rájuk vagy hogy a hangyák felemelik kisebb társaikat akkor is, ha nem saját ivadékaikról van szó, hogy megóvják őket a veszélytől? A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy ez a magatartás csupán egy szerep, amit valamiért, az ösztöneiket mintegy megtagadva vesznek magukra az élőlények.

A British Journal című lapban közzétett tanulmány szerint ennek a jelenségnek az oka, hogy néhány faj nőstény egyedei (természetesen mi, emberek is ide tartozunk) genetikailag alkalmasabbnak, szerethetőbbnek találják azokat az egyedeket, főleg hím egyedeket, akik önzetlen magatartást tanúsítanak. Szóval úgy tűnik, ez a jelenség a hím egyedekben főként azért alakult ki, mert növeli a „párzás” esélyét.  Ahogy a kutatók fogalmaztak: „ az önzetlenség a nőstény egyedek számára szexi”.

A kutatás során egypetéjű és nem egypetéjű ikerpárokat kérdeztek meg arról, hogy hogyan viszonyulnak mások önzetlenségéhez és hogy ők maguk mennyire látják önzetlennek vagy önzőnek önmagukat.  Az alanyok nem tudták, hogy a tesztnek mi a célja, a kutatók ezzel akarták elkerülni a fals információkat.

„Az egypetéjű ikerpárok 100%-ig azonos génekkel rendelkeznek, míg a nem egypetéjűeknek 50%-os esélyük van arra, hogy egyforma génjeik legyenek.” - magyarázza Tim Philips, a tanulmány szerzője, aki a Nottinghami Egyetemen dolgozik. „Így, ha az egypetéjű ikrek hajlamosabbak ugyanazokat a válaszokat adni, mint a nem egypetéjűek, valószínűleg a gének tehetők felelőssé az önzetlenség kialakulásáért. És úgy tűnik, így is van.”

Úgy tűnik, az önzetlenség nem szimpatikus mindenki számára, de vannak olyanok, akikben genetikailag kódolva van, hogy vonzónak találják az önzetlenséget, főleg a másik nemben. ”… ennek az lehet az oka, hogy az önzetlen emberekről úgy gondolják, nagyobb odaadással tudnak segíteni a gyerek nevelésében, mint önzőbb társaik. Így, főleg a hölgyek számára szimpatikusabbak az odaadó, önzetlen férfiak” - magyarázza Philips. Viszont a kutatók azt is észrevették, hogy az egyedek önzetlensége is csak addig vonzó a nők számára, amíg az a közös gyermekekre nézve hasznos. A túlzottan önfeláldozó viselkedés taszító lehet. Dr. Philips szerint ez egy újabb vizsgálat tárgyát fogja majd képezni. „Meg fogjuk vizsgálni – ahogy azt a Harvardon már vizsgálják is -, hogy meddig éri meg az egyedeknek önfeláldozónak lenni, és mikor jön el az a pont, mikor az önzetlenség már az örökítés kárára megy” - magyarázza Dr. Philips.

Első ránézésére nem egyértelmű, miért kell az önzetlenséget genetikai szinten vizsgálni, de a kutatók szerint ez közelebb vihet minket az emberiség evolúciós fejlődéséhez, ugyanis még mindig több a rejtély ebben a témában, mint a válasz.