A Harmadik Birodalom a végét járja. Ugyan még egy utolsó, nagy kísérlet hátravan, hogy áttörjék a nyugati frontot és a Csatornába kergessék a Szövetségesek expedíciós seregét, de ebben már csak kevesen hisznek. Ám a „csodafegyverek” még némi reményt nyújthatnak a kétkedőknek... A Birodalom diktátora kiadja az ukázt: meg kell leckéztetni az amerikaiakat, amiért porrá bombázzák a német városokat. Erre az egyik módszer az, ha képessé tesznek egy tengeralattjárót arra, hogy rakétákat tudjon kilőni az USA-ra. A nácik titkos ügynököket tesznek ki a keleti parton, hogy a leendő célpontokat meghatározzák. De ennek az őrült feladatnak a végrehajtásához egy tapasztalt kapitány is kell a hajóra. Így esik a választás Jungblut-ra, aki egy ideje már a szárazföldi patkányok életét éli, lévén nincs bevethető hajója a Kriegsmarine-nek. A helyzet gyökeresen megváltozik, amikor Otto Skorzeny kezébe kerül az akció irányítása. (Otto Skorzeny a Waffen-SS tisztje volt. Több kommandós akciót irányított, többek között az olasz diktátor, Benito Mussolini kiszabadítását is.)

Leo Kessler a tőle megszokott írói fortélyokat alkalmazva tárja elénk Christian Jungblut Kapitänleutant legújabb „kalandjait”. Nagyjából a Kelly hőseinek hangulatát kell elképzelni, amit azonban néhány tényező elég markánsan befolyásol - hol könnyedebb, hol súlyosabb irányba. A Nyugati Tűz Hadművelet főszereplői német katonák, akik a Szövetségesek ellen harcolnak, nagyjából addig, amíg csak bírnak. Ezek az emberek a legkevésbé sem nácik, ellenben hazafias érzelmek vezérlik őket és otthonuk pusztulásának látványa acélozza meg az irányú akaratukat, hogy leszámoljanak az ellenséggel. Jungblut kapitánynak van egy odaadó beosztottja és bajtársa Frenssen altiszt személyében, aki jóval többet „nyújt” – hol alpári humorával, hol harsányságával, hol mélyenszántó gondolataival –, mint Kelly bármelyik bajtársa.

Leo Kessler megdöbbentően és sokkolóan képes elénk tárni a háború borzalmait; jelen esetben Kiel bombázását és egy kórházhajó elsüllyesztését. Jungblut kapitánynak nem csak külső ellenséggel kell megküzdenie, de régi felettesének testvérével, von Arcoval is, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy keresztbe tegyen a kapitánynak és revansot vegyen rajta bátyja megaláztatásáért. Mindezekből látható, hogy meglehetősen összetett történetet sikerült a szerzőnek papírra vetnie. Kessler mindig is törekedett arra, hogy ne egyszerűen csak háborús történeteket írjon, hanem ezeket a lehetőségekhez mérten jól megfűszerezze egy kis „extrával”. Egy másik fontos fogása, hogy sokszor változtat a regény hangulatán.

A Nyugati Tűz Hadművelet az ötödik darabja a magyar nyelven megjelent „tengeralattjárós” regényfolyamnak. Ettől függetlenül önmagában is jól megállja a helyét, nem kell különösebb „előképzettség” ahhoz, hogy Jungblut kapitány újabb, hajmeresztő vállalkozásának szem és fültanúi legyünk.

Kiadja a Duna International Könyvkiadó.