Az vagy nekem... Hallok egy ismerős éneket, Egykor nekem szólt szerelmesen. Némán állok és figyelek, Csak szívem dobog hevesen. Kicsit fáj, kicsit nevetek, Kicsit jó, kicsit könnyezek. Kavarognak az érzelmek, Legbelül mégis szenvedek. A dallal együtt halkan éneklek, Előtörnek a régi szép emlékek. Úgy rohannak a dalban a rímek, Mint múltamban a pillanatképek. Nem akarom, de a dalnak vége, Egyre jobban hullajtom a könnyem. Tudom, a múltamon valahogy túl kell lépnem, De őrülten hiányzik az én Kicsi Szívem!