A lábunk jelzéseinek értelmezését viszonylag könnyen meg tudjuk tanulni. Fontos, hogy minden jelzést, külön külön is vizsgáljunk meg, egyetlen jelzésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mivel azt a láb egyéb jellegzetességeinek is alá kell támasztania.
„Amint fent, úgy lent”- mondta Hermes Trismegistos. Életünk minden egyes történését megtalálhatjuk a testünkön, sérüléseinket, betegségeinket, legyenek azok fizikaiak, avagy lelki problémák.
Szervezetünk a különböző problémákra számtalan módon reagál, ilyenkor vérkeringésünk élénkül, vagy lassul, megváltozhat izomtónusunk, és testtartásunk is. A velünk történt dolgok egyszerre több síkon, több mikro-rendszerben is megjelenhetnek.
Ilyen mikro-rendszerünk a fülünk, az arcunk, a szemünk, s nem utolsó sorban a lábunk is.
Vizsgáld meg először a saját, majd a környezetedben élők lábát, és majd ezek után sok mindent leolvashatsz akár idegenek lábáról is.
Az, ahogyan viszonyulunk a világhoz, amilyen a belső tartásunk, nagyban befolyásolja gerincünk helyzetét, állapotát. Személyiségünk egy kis szeletét elárulhatja az is, hogy járás közben milyen irányba néz a lábfejünk. Mindez természetesen visszafelé is igaz.
Figyeld meg, aki egyenesen jár, soha sem tér ki a konfliktusok elől, majdnem szeret konfrontálódni, minden esetre vállal minden harcot.
Akinek a lábfeje közben inkább kifele néz, kissé kacsázva jár, nagy valószínűség szerint sértődött ember, aki igyekszik minden elől kitérni.
Akinek a lábfeje inkább befelé fordul járás közben, biztos lehetsz benne, hogy zárkózott személyiség, aki bizonytalanságban él, mindig tart a támadástól, örökké védekezik.
Jól gyakorolhatsz lábismeretet nyáron a strandon, ugyanis nagyon árulkodó lehet az is, hogy valaki hanyatt fekvésben, laza, elengedett testhelyzetben, hogyan tartja a lábfejét.
Napfény,tengerpart, pihenés... ők mégsem lazítanak!
Ha valaki ilyen testtartásban egyenesen tartja a lábfejét, az megfeszíti a gerincét, soha vagy csak nagyon ritkán tud ellazulni, mindig erős ellenőrzés alatt tartja önmagát.
Ha valaki ilyen testtartásban a bal lábát egyenesen tartja, a jobb lábát lazán kifelé dönti, személyiségének férfias oldala stabil, rendezett, de érzelmileg kissé sérült, mindenesetre érzelmileg zárkózott.
Ha valaki ilyen testtartásban a jobb lábát tartja egyenesen, és a bal lába dől kifelé lazán, nála a női oldal az erősebb, érzelmileg könnyebben nyit, és főként az érzelmei alapján dönt.
Ha valaki ilyen testtartásban mindkét lábát lazán elengedi, és azok kifelé dőlnek, mind a férfi mind a női oldala stabil, rugalmas, harmonikus, oldott személyiség.
Vizsgáljuk meg a talpakat is, mert igen szembetűnő egyéni jellegzetességeket figyelhetünk meg:
Ha a talp belső oldali része keményedik, vagy szarusodik jobban, akkor lehet, hogy tulajdonosának volt csípőficama, térd, vagy gerincbántalmakkal küzd. Feltehetően konok, kemény, anyagias az ilyen ember. Testi-lelki visszatartásra hajlamos, és ez vagy túlsúlyban, vagy székrekedésben nyilvánulhat meg még nála.
Ha valakinél a külső talp éle vastagszik jobban, az illető kedveli a földi élvezeteket, nehezen rugaszkodik el a kézzel fogható valóságtól, szereti a katonás rendet, és a kézügyességet igénylő feladatokat.
Ha valakinek a talpán a sarka hátsó külső éle vastagszik inkább, lehet kiegyensúlyozatlan személyiség, aki esetleg megvalósíthatatlan álmokat hajszol, szüntelenül az elmaradásokat pótolja, meggondolatlan, előbb cselekszik és utána gondolkodik.
Nehezebb megfigyelni az alábbiakat, de nem lehetetlen:
Ha valakinek nagyon kicsi a saroklenyomata – annak az embernek a világgal, az anyagi dolgokkal rossz a kapcsolata, ha tehetséges is, nem tudja kamatoztatni.
Akinek széles, teljes lenyomatot adó nagy sarka van a lábán, szereti az életet, megtalálta a helyét a világban, az élet kihívásait feladatnak és nem nyűgnek tekinti.
Most nézzük a lábujjakat:
A nagylábujj az „én” képe. Szoros kapcsolatban van a társunkat, illetve gyermekeknél a szülőt jelképező 2. ujjal. A 3. 4. 5. lábujjunk jelképezik az összes többi embert, beleértve a gyermekeinket is.
Ha valakinek a nagylábujja a 2. ujj felé nagyon elhajlik, kissé önállótlan gyenge személyiség, aki mindig másokba szeret kapaszkodni.
Ha valakinél a nagylábujj talp felőli belső része kipúposodik, ez a tehetség jele, minél erőteljesebb, annál kifejezettebb tehetség.
Ha valakinél a nagylábujj külső felén bőrkeményedés van, nagy a valószínűsége annak, hogy az illető még nem találta meg a helyét a világban. A tehetségével együtt, ez a helyzet arra utal, hogy nem a megfelelő helyen tevékenykedik. Sürgősen kellene változtatnia a munkáján, vagy a magánéletén, attól függően, hogy a jobb- vagy a bal lábán van-e a bőrkeményedés.
Ha valakinek esetleg hosszabb a 2. lábujja, mint a nagylábujja, nagy valószínűséggel fél a visszautasítástól, nem mer kérni, kívánságát, vágyait kerülő úton éri el.
Ha valakinek a 2. lábujja „ráül” a nagyujjra, feltehetőleg elnyomottnak, alárendeltnek érzi magát társa, vagy a szülője mellett.
Ha valakinek a 2. vagy 3. lábujja nem érinti járás közben a talajt, kifinomult látásra, vizuális beállítottságra utal.
Ha valakinek a 4. vagy 5. lábujja nem érinti járás közben a talajt, az kifinomult hallás jele, mindenkit meghallgat, de nem tűri a kritikát.
Ha valakinek a 4. lábujja alá hajlik a kislábujja vagyis az 5. lábujja, feltehetően türelmetlen, esetleg „lelki süket”, nem akarja hallani a rá vonatkozó kellemetlen dolgokat.
- Németh Ági -
