A fogcsírák röntgenvizsgálattal kimutathatók, de a késlekedő fognövés önmagában nem indokolja a röntgenvizsgálatot. Nagyon fontos tudni, hogy a maradandó fogak minősége nagy mértékben függ a anya terhesség alatti táplálkozásától. A terhesség első heteiben már szüksége van a magzatnak a fogacskák anyagaira, (foszfor, kalcium), amit az édesanyja szervezetéből tud csak „beszerezni”.

A fogakat számokkal szokás jelölni. A számozás a középvonaltól indul jobbra és balra, fent és lent egyaránt. Tehát  a középtől kiindulva az 1-es és 2-es metszőfog, a 3-as szemfog, a 4-es és az 5-ös őrlőfog.

A tejfogak megjelenése általában féléves kor körül kezdődik. Először rendszerint az alsó, majd a felső 1-esek, valamivel később az alsó 2-esek bújnak ki. Egyéves korra a csecsemők többségének 6 vagy 8 metszőfoga van.

Általában a 14. és 18. hónap között nőnek ki a felső, majd az alsó 4-esek, utánuk a 3-asok. A kétéves gyermeknek általában 16 foga és így zárt fogsora van. A hátsó őrlőfogak általában a harmadik év első felében nőnek ki. Ezzel teljes a fogsor. A fogak megjelenésének időpontjában és sorrendjében nagy egyéni különbségek, tehát az ismertetett menettől nagy eltérések lehetségesek. Néha már az újszülöttnek is van metszőfoga, sok egészséges csecsemőnek, pedig csak 10 hónapos kora körül, vagy később bújnak ki az első fogai. Az viszont a legnagyobb ritkaságok, közé tartozik, hogy az egészséges kisgyermeknek három éves korára ne legyen teljes fogsora.

A fogak kinövése fiziológiás folyamat. Már születéskor megindul az a folyamat, amelynek során fokozatosan sorvad a növekvő fogat fedő fogíny-nyálkahártya. Amikor ennek legfelső rétege elsorvad, akkor válik láthatóvá a fog. Nem helyes a fogak „áttöréséről” beszélni, helyesebb a „megjelenés, és az „átnövés” szó használata.

Az átnövőben lévő fog ingerli a nyálkahártyát, így nyálzást válthat ki, ami hetekkel is megelőzheti a fog megjelenését. Előfordul, hogy amikor már nagyon vékony a nyálkahártya, s a fog a legfelső rétegbe jut, ahol az idegvégződések vannak, fájdalmat okoz a csecsemőnek, ha ráharap.

Ilyenkor esetleg felsír, kissé nyűgösebb. Előfordul az is, hogy az erős nyálzással együtt a bélnedvek elválasztása is fokozódik és a széklet is kissé lazább. Ennél súlyosabb panaszokat, tüneteket, valódi hasmenést, lázat a fogzás nagyon ritkán okoz. A laikus közvéleményben számontartott „fogzási betegség” nem létezik. Ennek a tévhitnek a fennmaradásához hozzájárul az, hogy lázas állapot után gyakran látunk frissen átbújt fogat. De nem a fogak, átnövése okozza a lázat, hanem a láz az anyag-csere folyamatok, meggyorsításával sietteti az átbújást.