Az eredeti angolszász szokás szerint, amelyet az Egyesült Államok és Európa legnagyobb része is átvett, ilyenkor a szerelmesek üdvözlőkártyát küldenek egymásnak, és apró ajándékkal kedveskednek. (Főleg virággal, édességgel.) Ennek eredete az a monda, miszerint Valentinust (magyarul: Bálintot) a keresztény hite miatt végeztette ki II. Claudius császár. A hívő férfi, míg a börtönben raboskodott, visszaadta börtönőre vak leányának látását. Mielőtt pedig Valentinust kivégezték volna február 14-én, egy búcsúüzenetet küldött a lánynak,  ezzel az aláírással: „A Te Valentinusodtól”. Ez a szomorú történet kapott az évszázadok során vidámabb színezetet, és erre emlékezik az angolszász kultúrkör az üdvözlőkártyákkal. A hagyomány főleg a Viktória-korabeli Nagy-Britanniában terjedt el, és innen vándorolt át Amerikába. (Megjegyzendő azonban, hogy több Szent Bálint is létezik, tehát nem biztos, hogy az ünnep kialakulása kizárólag a február 14-én mártírhalált halt Valentinus személye köré épül, vagy valamelyik másik Szent Bálinthoz köthető.)

Magyarországon a régi időkben február 14-én a „Madarak Menyegzőjét” ünnepelték: ilyenkor tértek vissza ugyanis a vándormadarak, ilyenkor kezdték el násztáncukat hangos csiviteléssel a szárnyas jószágok. A hagyományok szerint ilyenkor magvakat, aszalt gyümölcsöket szórtak ki nekik az emberek, „nászajándék” gyanánt.

Németországban a virágok kapnak nagyobb hangsúlyt: az ország némely vidékein egyenesen „virágvásárló napnak” hívják február 14-ét.

Sok országban a keresztény hagyományok kapcsán búcsúkkal, misékkel ünneplik február 14-ét. A lengyelországi Chełmno plébániatemplom Szent Bálint-ereklyéjéhez kapcsolódóan például évente megemlékeznek a szerelmesek védőszentjéről. Itt kifejezetten vallási ünnepnek tekintik ezt a napot.

A távol-keleten is megtartják Valentin napját, de egészen máshogy, mint Európában. Japánban február 14-én a nők ajándékozzák meg a férfiakat: nem csupán a partnerüket, hanem minden férfi családtagjukat, kedves barátjukat, kollégájukat. Ezt a férfiak pont egy hónappal később: március 14-én viszonozzák, amit ők „Fehér Nap”-nak hívnak.

A világon egyre inkább elterjedőben van az a szokás, hogy az emberek nem kizárólag a párjuknak –vagy reménybeli párjuknak- küldenek üdvözlőlapot, hanem minden szerettüknek, barátjuknak, sőt, akár kollégáiknak is. …hogy ez mennyiben az ajándékboltosok trükkje, és mennyiben valós alapú szokás, döntse el mindenki saját maga.