Kínában egy utazási iroda válófélben lévő pároknak szervez ötnapos nyaralásokat Hainan szigetére, hogy válás legyen békés, ne pedig undorító és ordináré. Nem tudom, hogy mennyien veszik igénybe a haeroini utazási iroda kínálta lehetőségeket, de minden esetre nem is olyan balga ötlet, mint amilyennek először tűnik.

Hiszen szükségszerű, hogy a válás hangos legyen és másból se álljon csak sárdobálásból, a másik megalázásából és kisemmizéséből? Láttam már néhány válást, és elborzasztó a gondolat is, hogy egykor ezek az emberek szerették egymást, most pedig úgy viselkednek, mint két „vadember”, teljesen elfeledkezve az együtt töltött boldog – néhány esetben kevésbé boldog – évekről. Persze az teljesen más tészta, hogy ha a házasság maga se volt éppen mennyország, ha hamar kiderült, hogy elhibázott döntés volt, és a partnert borzasztóan félreismertük. Az ilyen házasságoknak gyorsan véget kell vetni.

Ám ha időközben felmerül néhány megoldhatatlannak tűnő probléma, és úgy érzik, hogy az egyetlen járható út a válás, ha kihűlt a kapcsolat, ellobbant a láng és elmúlt a szerelem, ha másfelé kacsintgatnának, de az eskü nehéz béklyóként feszül a házastársakon, akkor feltétlenül kell „véres leszámolást” rendezni a történet végén? Persze, hogy van olyan, hogy egy kapcsolat nem működik tovább, hogy a szép herceg vagy hercegnő visszavedlik a lovászfiúvá, a szakácsnő a lányává, a fehér lóból pedig szürke csacsi lesz. Kiderül, hogy mégse ő az igazi. Van ilyen. A válás pedig lehet békés, utána viszony lehet kellemes – bár valószínűleg mindenképp feszélyezett egy csöppet.

Talán nem is olyan butaság egy utolsó közös nyaralásra elmenni – persze akkor nincs értelme, ha két percig nem bírunk egymás közelében lenni veszekedés nélkül -, az út alkalmával talán még a rendbehozatal is szóba jöhet. Nagyon sok párnak csupán annyi problémája van, hogy nincs elég idejük egymásra, a rengeteg munka és rohanás felőrlik az embert, rányomják bélyegüket a kapcsolatokra is. Néha kell egy kis lazítás, egy kis törődés és odafigyelés, melyről sokszor megfeledkezünk a mindennapok során. Talán ez még párterápiának is beválhat, összekovácsolja a feleket, végre csak egymással kell törődniük, végre van idejük beszélgetni és, ha minden jól megy, van lehetőségük megbeszélni. Talán lesz erejük megoldást találni a problémákra – már ha azok nem „megoldhatatlanok”.