Az elmúlt évtizedekben a szvingzene Kanadában is a rétegstílusok közé szorult vissza, így sokáig tartott, amíg Bublé eljutott a bárokban való fellépésektől a kis, független kiadótól kapott lemezszerződésig (első albumát 1996-ban adta ki), és onnan a világhírnévig. Brian Mulroney, az egykori kanadai miniszterelnök a felesége kérésére 2000-ben felkérte őt, hogy énekeljen a lányuk esküvőjén. Ez nagy ugródeszka volt neki. Multinacionális kiadónál (Warner Bros. Records) 2003-ban megjelent első nagylemezével hódította meg a világot, és a következőből már több mint ötmillió példány talált gazdára.

Bublé az úgynevezett crooning stílusban alkot, a negyvenes-ötvenes évek szving- és sanzonsztárjait idéző előadók világában. Többnyire popstandardokat énekel, nagyzenekarral a háttérben. Hangját a nagyzenekaros, dzsesszes hangszerelés teszi kerekké.

Minden kiadványát beleszámítva már a 11. hanghordozója került a boltokba. Továbbra is Frank Sinatra a legfőbb inspirálója, a korongról kiemelhetjük Leonard Cohen dalának, az I’m Your Man címűnek az átdolgozását, Mel Tormé örökzöldjének, a Comin’ Home Babynek a Boyz II Mennel rögzített változatát, vagy az Ivan Linsszel készített bossanova duettet Eric Clapton Wonderful Tonight című slágeréből. Szintén kiválóan sikerült a már számtalan átdolgozást megért Always On My Mind és az elsőként megklipesített új szerzemény, az Everything című. Bublé a rétegstílusból vezető zenei vegyületet alkotott, amit alátámaszt az a tény, hogy az előző albumához hasonlóan ezúttal is olyan háttéremberekkel dolgozhatott, akikkel nem sűrűn találkozunk rétegstílusbeli kiadványokon: például a keverési munkálatokat David Foster és Humberto Gattica végezte.

Michael Bublé jelentősége abban rejlik, hogy felfrissítette a szvinget, és dalai megállják a helyüket a popszerzemények között.