A magyar kajakozás egyik legkiemelkedőbb női alakja, Janics Natasa bejelentette: babát vár, nem indul a szegedi vb-n augusztusban. Reményei szerint azonban a 2012-es londoni olimpián már versenyezni fog. Nagy elszántságra és kitartásra lesz szüksége, hogy tervét valóra váltsa, mely ha sikerül neki, példaként szolgálhat sok olyan nő számára, akik pályájuk kettétörésétől tartva halogatják a családalapítást.
Még nem is olyan régen, nagyanyáink fiatalsága idején kuriózumnak számított, ha egy nő a családi tűzhely helyett az önmegvalósítást választotta. Azóta azonban nagyot fordult a világ, ma már a szebbik nem képviselői se maradnak ki a felsőoktatásból és teljesen természetes, hogy ők is napi 8-12 órát dolgoznak, felelősségteljes, vezetői posztokon is. Egy szóval manapság már nem csak az urak privilégiuma a karrierépítés, az önmegvalósítás.
Ám mint mindennek, a fenti változásoknak is megvan a maga árnyoldala, melyek közül az egyik az, hogy a hölgyek egyre később szülnek gyermeket, sok esetben harminc felett érkezik az első baba, akinek aztán már nem is biztos, hogy hoz kistestvért a gólya. Az anya pedig vagy kiesik korábbi munkájából és pályáját más, az előzőnél kevésbé sikerorientált irányban folytatja, vagy megküzd azért, hogy ott folytathassa a karrierjét, ahol abbahagyta. Mind a két választás áldozatokat követel. Sokan talán ezért is húzzák-halasztják a gyermekszülést, legalábbis a miáltalunk megkérdezett, stabil párkapcsolatban élő, munkahellyel rendelkező hölgyek véleményéből ez derül ki.
A 24 éves Renáta úgy véli, hogy ha most jönne a baba és lenne elég kitartása, akkor képes lenne a pici mellett is dolgozni, szerencséjére olyan munkája van, amit otthonról, gyermek mellett is tudna végezni. Jelenleg azonban még nem tervez gyermeket, „ha 2-3-4 éven belül szülök, akkor sem csúszok le a karrierről”, mondja, majd hozzáteszi kihangsúlyozva, hogy régebben nem így gondolta, de jelenleg úgy érzi, hogy „megfelelő” partner mellett a család fontosabb számára a szakmai előretörésnél.
Melinda (25) nagyon szépen és precízen megfogalmazta a sokakban élő félelmet: „Mivel manapság elég nehéz jó munkahelyet találni, és ha már valahol megvetetted a lábad, szeretnél ott maradni, ám benned van a félsz, hogy esetleg a gyes után nem vesznek vissza.” Szerinte többek közt ezért növekszik a szülést a 30-as éveikre kitoló nők száma, ekkora talán lesz annyi munkatapasztalatuk, hogy a gyermekkel otthon töltött idő után újra be tudnak majd illeszkedni a munkás hétköznapokba, vagy ha időközben elvesztették az állásukat, könnyebben találnak újat.
Márta 33 éves céltudatos nő, aki még nem tervez gyermeket a párjával, bár a jövőben szeretnének családot, és úgy véli, ha véletlenül megfoganna a baba, akkor vállalná. „Úgy érzem, megtaláltam a munkát, amit szeretek, halad előre a karrierem és ebből nem szívesen szállnék ki most mondjuk 2-3 évre. Emellett tartok tőle, hogy gyermek mellett már nem tudnám ilyen intenzitással folytatni.” – mondja, majd mintegy zárójelben hozzáteszi, hogy ugyan a jelenlegi munkahelyén nem csinálnak gondot a nők gyermekvállalásából, azonban több barátnője is van, aki a családalapítás után elvesztette a munkáját, és ez bizony valahol belül benne is elültette a félelem csíráját.
Vitathatatlan, a gyermekvállalás óriási fordulópont mind a család, mind a hölgyek életében, és sajnos az aggályok nem megalapozatlanok, ám végszóként álljon itt egy példa arra, hogy ez a csodálatos történés nem feltétlenül gördít leküzdhetetlen akadályt az anyuka karrierje elé. Brigitta (29) egy hároméves kisfiú boldog anyukája, és mint mondja, férjével tervezték a babát. Ő különösebben nem foglalkozott vele, hogy mi lesz a gyes után, akkori munkahelyét nem szerette. Szerencséjére jelenlegi munkáját imádja, és meggyőződése, hogy ha anno nem megy el szülni, nem talált volna rá ez a lehetőség. Bevallja, időnként nehéz összeegyeztetni a családot és a munkát, de valahogy mégis csak sikerülni szokott. Második gyermeket szeretne, de nem most, úgy érzi, egy ideig még nem fognak belevágni. Nem azért, mert fél, hogy elveszti a munkáját vagy derékba törik a karrierje. Egyszerűen csak úgy érzi, hogy most megtalálta a helyét.
