Öt órakor a Fradi Tornacsarnokának (Vajda Péter u.) kistermében is elkezdődik az edzés. A 4-5-6 éves apróságok tornasorban sorakoznak s mindegyik kezében egy plüssállat van. Szorongatják, bújnak hozzá és futnak vele. Két kis kör futás, indiánszökdelés majd bordásfal. Néhányan pillanaton belül felmásznak az utolsó fokra, páran pedig még bizonytalanul szedik azokat. Egy ilyen korú kisgyerek fejlődése hónapok alatt ugrásszerűen alakul. A tűz, víz, repülő játék után – a kimondott vezényszó után a bordásfalra kell mászni, vagy a szőnyegre ugrani, illetve lefeküdni a földre –, átmehetnek a nagy terembe, ahol a nagyok is edzenek. A kicsik is mind a négy szeren gyakorolnak: ugrás, talaj, korlát, gerenda – egy egyméteres csöppségnek az is nagy kihívás, hogy végigsétáljon az 1méter 20 centi magas gerendán, és leugorjon róla. Miközben a nagy és erős fiúk a felemáskorláton edzenek, s dobbantókról ugranak méteres szaltókat, a kis csipet-csapat libasorban, egymás kezét fogva, lassan a terem végébe vonul a hátsó matracokhoz. Már tudják, ha elcsavarognak, bajuk eshet. Sporik Mária, az óvodás torna vezetője edzi a legkisebbeket. Mária életében már hétéves kora óta jelen van a torna. Az egyik szülőt megkérdezve, hogy miért éppen ide hozta gyermekét, ezt felelte: „több edzést is megnéztem, de ez volt az egyetlen, ahol a legkevesebb hangos szót hallottam. Mária a gyerekekkel tökéletesen megtalálja a hangot, szerintem ő az egyik legjobb oktató!”. Az edző heti kétszer egy órában foglalkozik a picikkel, s készíti fel őket a közeli, háziversenyre és remélhetőleg a tornászjövőre.

 

– A tornát milyen korban érdemes elkezdeni? – Ha már elhagyta a pelenkát, bátran jöhet tornázni.  Ma már általában 3-4 éves korban érdemes elkezdeni a tornát, míg ez a korhatár régebben 6-7-8 év volt, de annyira megváltozott a torna jellege – mind a szerek, szabályok és gyakorlatok –, hogy ma már egy 17-18 éves tornász úgymond kiöregszik. A kisfiúk esetében 5-6 évesen ajánlatos belekezdeni a tornába, mivel ők ilyen korban tanulnak meg koncentrálni, odafigyelni. Természetesen ilyen fiatal kislányok és kisfiúk még nem fognak a gyűrűn vagy a felemás korláton gyakorlatokat végezni, először csak játékos tornával kezdünk, az edzés végén pedig beugorhatnak a szivacsgödörbe játszani, ami nekik a mennyország… Tényleg hihetetlen boldog gyermekarcokat látni ilyenkor. Tehát a heti kétszer egy órában a legtöbbet csak játszunk, ami az általános képzéshez hozzátartozik, hiszen a játékos edzések során tanulják meg legyőzni a félelmet például a bordásfal magassága ellen. – Milyen mentalitású gyerekeknek ajánlott a torna? – Az igazi tornász-mentalitás jellemzői a befogadó- és szófogadó képesség, a fegyelmezettség és koncentráció, valamint a kitartás. Azokból a kislányokból, akik szófogadóak, figyelmesek és fegyelmezettek, könnyebben válik tornász. Azok az eleven kislányok, akik kevésbé fegyelmezhetőek, a torna által elsajátítják ezeket a tulajdonságokat, ezen felül megerősödik a testük, megtanulják mi is a csapatszellem, így ha nem is a tornában, de más sportágban kiválóan tudják majd kamatoztatni ezeket az alapokat. Mindig, a mostani kis csapatban is volt és van néhány olyan kislány, akik eleinte nehezen maradnak az edzésen, nehezen barátkoznak és ugranak be a szivacsgödörbe félelmük miatt. Ma már ők a „legrosszabbak”, aminek én külön örülök, hiszen felszabadultak, már nem félnek és a csapatszellemet is elsajátították. – Ezeken felül miket tanulhatnak meg a gyerekek? – Bátorságot, egyensúlyérzéket, önállóságot. A torna felszabadítja a gátlásaikat, könnyebben barátkoznak és talán a szülőknek is könnyebb bánni az ilyen kisgyerekekkel. Az edzések során hozzászoknak a picik, hogy nem az anyukájukkal vannak, hanem egy harmadik személlyel, így könnyebben függetlenednek. Vannak olyan kislányok, akik eleinte nagyon bátortalanok és sokat sírnak, hogy nincs ott az anyukájuk. Ilyenkor a szülőkkel együtt okoskodunk: beül az anyuka/apuka a tornaterembe, esetleg kívülről nézi vagy ajándékot kap a kisgyerek. Természetesen nyitottak az edzések, a szülők bármikor bejöhetnek és megnézhetik a játékos gyakorlatokat. A türelem, kitartás, erőnlét, lazaság mellett borzasztó nagy szerepe van a szülői motivációnak is. Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy minden kislánynak kéne valamit sportolnia! Legyen az ritmikus gimnasztika, szertorna, balett vagy tánc, lényeg, hogy a sportból és mindennemű mozgásformából rengeteget tudnak meríteni. A másik oldala, hogy javít a kisgyerekek tartásán. Egy szakember kiszúr mindenféle deformitást, amit a szülő, az otthoni, családi környezet nagyon sokszor nem lát. Általában ezt egy edzőtől elfogadják. Erre már óvodás, kisiskolás korban oda lehetne figyelni.   – Mikor állnak össze a kis csapatok? – Szeptembertől indítunk új kislánycsoportokat. A mostani 12-13 főről indult, ebből általában 10 van itt. A második hullám január, február környékén van, ilyenkor csatlakoznak még páran hozzánk. Egy átlag 10 fős csoportban 2-3 kislányból lesz tornász. Ez még egy jó arány. Ma már nem divat a torna és nem divat a sport sem. A tornában nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, hogy eredményt érjen el az ember, de hihetetlen örömöt tud szerezni az elhivatottak számára. Sajnos sok gyerek lemorzsolódik és többé nem igazán hallok felőlük. – Mit érez akkor, amikor látja egy gyereken a rohamos fejlődést vagy csak egy szint átlépését? – Fantasztikus érzés, borzasztóan sokat tudok belőle meríteni. Rendkívül nagy sikerélmény, amikor egy kezdő tornásznak megtanítok valamit, legyen az bármilyen kis mozdulat. És amikor a gyerek már fejben is felfogja, hogy milyen mozdulatot kell végrehajtania ahhoz, hogy sikerüljön, az még teljesebbé teszi az örömömet. Ezért érdemes az egészet csinálni. Az edző és a gyermekek felől is rengeteg energiát igényel ez a mozgásforma. De a sportág révén elsajátított tulajdonságok által csak több lesz az ember. A kis csipet-csapatot elnézve nincs olyan szülő, akinek ne jönne meg a kedve, hogy gyermekét tornázni vigye. Ilyen edzők mellett pedig még nehezebb ellenállni a torna csábításának.