A világ leghírhedtebb filozófusa, bár igen kevesen ismerik valódi munkásságát. Ő volt az első, aki feltárta a szexualitás és a fájdalom közti tabunak számító, de fontos összefüggéseket. A szadizmust róla nevezték el. Az érzékek és az élvezetek rabja volt, akit öt egymást követő politikai rezsim is bezáratott: François de Sade márki különös élete.

1740-ben született meglehetősen magas rangú, grófi családban. Négy éves volt, mikor nagybátyjához küldték szülei, gondolván, hogy az abbé majd rendes nevelést biztosít a fiatal nemesnek. A szülőknek azonban fogalmuk sem volt De Sade abbé parázna életviteléről, mely a gróf személyiségét viszont alapvetően befolyásolta. Később nevelőt váltottak, sőt még el is küldték a fiukat Párizsba, hogy a jezsuitáktól rendes egyházi nevelést kapjon, de már késő volt.

Az ifjú François katonaként csinált karriert. 1754-ben a versailles-i katonai akadémiára iratkozott be, s egy év múlva már a hétéves háborúban szolgált. Négy év elteltével pedig a burgundi lovasság főkapitánya lett.

1762-ben az abbét, aki korábban a nevelője volt, letartóztatták, mivel egy bordélyházban üzekedett több prostituálttal. Sade-ot megviselte az esemény. Egy nála több mint tíz évvel idősebb nőnek kezdett udvarolni, hogy enyhítse rossz kedvét.

Miután hazatért a háborúból, apja úgy döntött, meg kell házasodnia. Ki is szemelt számára egy tehetős lányt, rangon alul, mivel akkor már a jakobinusok előszelét is érezni lehetett. A család úgy gondolta, jó ötlet lehet, ha a lány (bár igen gazdag) jóval rangjukon aluli. Emellett persze az is hozzátartozott a dologhoz, hogy François híre miatt nem sok jómódú család hagyta volna a lányát beházasodni a de Sade famíliába.

François-nak azonban nem tetszett a kiválasztott hölgy és egy másiknak,  Laure de Lauris-nak csapta a szelet, majd miután apja rajtakapta őket a hálószobában, elszökött. A fiatal gróf a házasságtól rettegve megfenyegette a lányt, hogy elterjeszti, nemi betegséget kapott el tőle. Itt kezdődött életének hírhedt szakasza. Miután a kedélyek lecsillapodtak, Sade hajlandó volt hazatérni és elvenni apja választottját, Renée-Pélagie de Montreuiltt.

 

Életmódját viszont nem volt hajlandó feladni. Továbbra is fenntartott lakásokat a szeretői számára és hogy helyet adjon híres orgiáinak. 1764-től 68-ig több ízben is feljelentették, hol közemberek, hol prostituáltak, de így vagy úgy mindig megúszta a börtönt.

1768-ban azonban húsvét vasárnapján annyira megkorbácsolt (szexuális aktus közben) egy prostituáltat, Rose Kellert, hogy a lány azonnal feljelentette, őt pedig elfogták és novemberig börtönbe zárták, majd rövid időre száműzték Párizsból. Időközben két gyermeke is született.

1772-ben egyik orgiáján annyira nagy adag afrodiziákumot csempészett vendégei ételébe és italába, hogy többen is rosszul lettek, haragjukban pedig mérgezés vádjával feljelentették de Sade-ot. Később a vád még szodómiával is kiegészült, és kiterjedt de Sade szolgálójára, Latourra is. Az ítélet lefejezés volt, viszont Sade-nak sikerült szolgálójával és sógornőjével (akivel akkoriban viszonya volt) Olaszországba szökni. A kivégzést ezért jelképesen, bábukon hajtották végre.

Mikor az eset körül elült a felhajtás, Sade hazatért egy csapat fiatal lányt hozva magával, akik időről időre lecserélődtek. Kedvenc szeretője azonban maradt. Az egyetlen lány, akiben társra lelt furcsa szexuális szokásait illetően, az Catherine Trillet volt, akit később Justine-nek nevezett el. Catherine anyja azonban nem nézte jó szemmel a viszonyt, ezért 1777 januárjában rálőtt a márkira.

Az esetet követően François hírt kapott, hogy édesanyja beteg, és azonnal elindult hozzá. Anyja azonban, mire őt értesítették, már halott volt. A levél pedig kelepce. A márkit letartóztatták és a Bastille-ba záratták.

Itt kezdte el megírni első jelentős művét 1785-ben. Ez volt a Szodoma 120 napja. Két évre rá a márkit elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1790-es szabadulásáig élt és alkotott. Közben megismerkedett Marie-Constance Quesnet prostituálttal, akivel élete végéig jó kapcsolatot ápolt.

1794-ben szodómia és szentséggyalázás vádjával ítélték újra halálra, de a kivégzés ezúttal is elmaradt Robespierre kivégzése miatt. A márkit így pár hónap börtön után szabadon engedték. 1801-ben Napóleon minisztere tartóztatta le, és újra elmegyógyintézetbe záratta, mikor fő művét, a Justine-t készült kiadatni. Itt élt 1814-ben bekövetkezett haláláig. A márki jelenléte nem kis gonddal járt. Több „beteggel” (abban a korban a politikai foglyok gyűjtőhelye is volt az elmegyógyintézet) is erotikus kapcsolatot ápolt az intézetben, még egy 17 éves lánnyal is hírbe hozták – valószínűleg nem minden alap nélkül. 1814-ben, 74 éves korában halt meg álmában.

De Sade elmebetegként és kicsapongó élvhajhászként vonult be a köztudatba, pedig erkölcsfilozófiai feltevéseivel jóval megelőzte korát. Freud előtt elkezdte hangoztatni a vallási dogmák és az emberi jellem közti szakadékot. Hősei nem csupán rossz erkölcsűek voltak, akik regényeiben erőszakolnak és gyilkolnak, sokkal inkább egy olyan erkölcsök nélküli világot festett le általuk, mely felé a kor nagy szellemiségei és irányzatai mutattak. Még a modern filozófia előtt megteremtette az Isten által magára hagyott ember fogalmát. A műveinek erotikus töltete csupán máz, mely elriasztja az általa prűdnek tartott olvasókat a valódi tartalom megismerésétől. Napjainkra a márki könyvei az alapművek közé sorolhatók.

Műveinek megosztó mivolta jól megfigyelhető abból, hogy még évszázadokkal a halála után is heves érzelmeket vált ki a közönségből. Több elmélet szerint Pier Paolo Pasolini olasz filmrendezőt azért gyilkolták meg 1975-ben, mert leforgatta legmegrázóbb és legellentmondásosabb művét, a Saló, avagy Szodoma 120 napját. A film Sade azonos című regényének 20. századba áthelyezett megjelenítése (csak erős idegzetűek számára ajánlott).

A történelmi személyeket bemutató cikksorozat további részei:

Hatsepszut, a fáraónő

Sissi, a magyarok királynője

Nagy Katalin cárnő valódi élete

Madame de Pompadour a leghíresebb szerető

VIII. Henrik, egy rossz hírű király - I.rész

VIII. Henrik, egy rossz hírű király - II.rész