Szalay Lajos (1909-1995) a 20. századi magyar grafika legjelentősebb alakja február 26-án lenne 100 éves. A Kogart Ház életmű kiállítása több mint 300 festmény, színes és fekete-fehér grafika, könyvillusztráció és sokszorosított grafika segítségével a művész teljes munkásságát bemutatja úgy, ahogyan arra mind a mai napig nem volt példa: az eddig ismert néhány tucatnyi festmény és színes tusrajz mellett megtekinthető lesz a Pór István által az alapítványnak adományozott több mint száz rajz, illetve az Egyesült Államokból hazahozott mintegy 60 színes festmény és grafika.
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tavaly nyáron vásárolta meg San Diego-ban a művész lánya által őrzött hagyaték egy jelentős részét. Ezeket a műveket még sem a magyar közönség, sem a szakma nem láthatta. A kiállítás minden bizonnyal alapjaiban írja majd át a művészettörténetnek ezt a fejezetét, hiszen maga a művész is az életmű legfontosabb elemeinek tartotta ezeket az alkotásait, amelyek egészen új oldaláról mutatják be őt a hazai közönségnek.
Az Alapítvány tulajdonában lévő kollekciót a kurátorok még kiegészítették számos magyarországi köz- és magángyűjtemény kiemelkedő darabjaival, így a kiállítás teljes keresztmetszetét adja az életműnek.
Szalay Lajos pályája az 1930-as évek elején indult. Kezdetben festőnek készült, majd a színek egyre inkább háttérbe szorultak, alkotásait ezután már többnyire fekete tussal készítette - ezt tartotta a legkifejezőbbnek. A II. Világháború előtt már önálló rajzkönyve jelent meg, és Farkas István festőművész felkérésére köteteket illusztrált a Singer és Wolfner Kiadó számára. A világháború alatt haditudósítóként megjárta a Don kanyart, 1946-ban pedig Boldizsár Iván meghívására rajzolóként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Ezért feleségével a párizsi éhezésből és nélkülözésből menekülve Argentínába emigrált, ahol 10 évig élt. Tanított a Buenos Aires-i és a Tucuman-i egyetemen és forradalmasította az argentin rajzművészetet. Ahogy az argentin kritika fogalmazott: létezik egy Szalay előtti és egy Szalay utáni művészet Argentínában.
Az 1956-os magyar forradalom mélyen érintette az emigrációban is, számos rajzot készített a rádióhírek alapján. 1958-ban feleségével és Argentínában született lányával, Klárával New York-ba ment, a következő közel három évtizedben itt élt. Élete alkonyán Miskolc város meghívására, amelynek díszpolgára is, hazaköltözött, és 1995-ben bekövetkezett haláláig ott élt, de már nem dolgozott.
Művészi hagyatéka számos könyvillusztráció mellett néhány olajfestmény és több ezer rajz. Kortársai és az utódok mesterként néztek fel rá, munkássága rendkívül nagy hatást gyakorolt többek között Kondor Béla, Bálint Endre és Szász Endre művészetére, de a 20. század második felének szinte minden grafikusára. Elsősorban a Biblia, az antik mitológia, a háború és az 1956-os magyar forradalom sorskérdései foglalkoztatták. Rajzaiban főképp a Jó és a Rossz harca, az egyetemes értékek megfogalmazása és az ember helye a világegyetemben kapja a legfőbb hangsúlyt. Számos illusztrációt készített Cervantes, Shakespeare, Dosztojevszkij, Kafka és sok más író, költő munkáihoz, és szándékában állt Dosztojevszkij A Karamazov testvérek munkáját szöveg nélkül, csak rajzokkal elmesélni. Fő műve, az 1960-as évek közepén New Yorkban készített Genezis című album, amely a Biblia szövegeit kísérve több mint száz rajzon keresztül meséli el Mózes első könyvét.
A kiállításhoz kapcsolódóan az Alapítvány megjelentet egy reprezentatív, 280 oldalas katalógust, amely Szalay Lajos munkásságának eddigi legteljesebb feldolgozása: Sümegi György tanulmánya és Szalay Klára, a művész leányának visszaemlékezése mellett tartalmazza az életmű legfontosabb adatait, a mai ismereteink szerinti legteljesebb bibliográfiát és több mint 220 reprodukciót. E katalógus és a kiállítás vélhetően hozzájárul ahhoz, hogy a Szalay életmű mihamarabb az őt megillető helyre kerüljön a hazai művészeti köztudatban.
A kiállítás megtekinthető március 22-ig a Kogart Házban (1062 Budapest, Andrássy út 112.)
