Egyetlen, drága édesanyám,

Te vagy az, aki a világra hoztál.

Te vagy, aki fölnevelt és vigyázott rám,

S ha rosszat csináltam, megbocsátottál.

Nem akarok felnőni, s elmenni nélküled,

Inkább maradnék ilyen kicsi, mert akkor együtt lehetnék Veled!

Ha még egyszer újra születhetnék

Sok mindent másképp csinálnék!

Szorosan fognám örökké a kezed

S nem engednélek el magam mellől egy percre sem!

Együtt nevetnénk és sírnánk,

A világot is együtt járnánk!

Nem gondolnánk soha-soha rosszra, csak a szép gyerekkorra!

Ha anyukámmal egyidős lehetnék

A játékban mindig Vele versenyeznék.

Együtt nőnénk föl,

S együtt hagynánk itt a világot!

De egyidősek hogy is lehetnénk?

Hiszen akkor csak barátok lehetnénk!

Te idősebb és okosabb vagy tőlem

De én így is nagyon szeretlek Téged!

S én Veled leszek örökké,

Még akkor is, ha már csak fényképen leszel az enyém.

Mert ha a sír eltemet, s a földnek adod a testedet,

Én már akkor nem hallom csengő hangodat

S akkor már hiába nyújtom feléd a karomat.

Nem jön válasz, hiába is várom,

Pedig, Én Téged Szeretlek Legjobban a Világon!

Ezt a számomra gyönyörű verset Hajnalka lányom írta 16 éves korában, ma már 40 éves.

Szeretném ezzel a verssel köszönteni az összes édesanyát és nagymamát!