Nem tudom mi fogott meg jobban: kellemes illata, rabul ejtő íze, vagy kerekded alakja? Elcsavarta a fejem és szabadulni tőle azóta sem tudok. Ha hozzájutok bekebelezem: egy lángos mindig elfér a gyomromban…

A lángos a magyar konyha egyik jellegzetessége, szinte mindenkinek összefut a nyál a szájában egy szebb példány látványától. Nem tagadhatom, hogy piaci látogatásaim során rendszeresen elcsábított. Még akkor sem tudok neki ellenállni, mikor málhás szamárként, zöldségekkel felpakolva kell beáldoznom néhány cekkert, hogy legalább egy szabad kézzel majszolhassak belőle. Zsíros és egészségtelen, de mi így szeretjük.

Történelmének fejtegetésével nem akarlak untatni benneteket, annál is inkább, mivel eredete máig tisztázatlan. Egyes feltételezések szerint a török hódoltság idejéről maradt ránk, míg mások az ókori Rómát jelölik meg születési helyéül. Bárhonnan is jött, hódított és azóta is hódít. Nem gondolja ezt máshogy Nati néni sem, aki évekig egy vidéki lóversenypálya mellett sütögette lángosait:

„A lángosimádat sem nemre, sem korra nem behatárolható, kevés embert ismerek, aki nem szereti. Tulajdonképpen nem is nem szeretik, csak beáldozzák az egészséges táplálkozás oltárán. Részben persze igazuk van, de néha nem árt mégis bűnbe esni.” – vallja 20 évnyi lángossütő tapasztalattal Nati néni, aki maga is rendszeresen „teszteli” a receptjeit.

Elnézve a lángossütők előtt tömött sorokban álló embereket, véleményünkkel nem maradtunk magunkra: a lángos népszerűsége vitathatatlan. Az évek során csupán annyi változott, hogy a sima, sajtos, tejfölös és fokhagymás helyett az újítások is megjelentek a kínálatban és immár számtalan feltéttel illetve töltött formában is kapható.

Nati féle tartós lángos

Hozzávalók:

1 kg liszt 1 tojás 3,5 dkg élesztő 1 csapott evőkanál só 1 dl tej 1 teáskanál cukor

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, majd alaposan összedolgozzuk a száraz hozzávalókkal és a tojással. A keverékhez apránként adagoljunk langyos vizet, míg ruganyos, puha tésztát nem kapunk. Ezután jöhet a kelesztés. Kb. egy órát kell pihentetni. Ha szépen feljött a tészta, olajos nyújtódeszkára terítsük ki, majd olajos kézzel szaggassunk belőle kisebb cipókat, melyeket sütés előtt lángos formára alakítsunk. Forró, bő olajban kell kisütni, vigyázva, hogy meg ne égjen. Ha marad tészta, olajos celofánba, vagy folpackba  csomagolva és hűtőbe rakva napokig eláll, felhasználható.