Párom eldobta biciklijét, gyorsan felkapta. Szerencsére magánál volt, keservesen sírt. Elkezdett öklendezni, és nem tudta nyitva tartani a szemét, összepisilte magát, remegett. Aki utánunk jött kocsival ők vittek be a kórházba, szerencsére megúsztuk agyrázkódással, és medence repedéssel.

A kórházban este beszélgettünk Eszterrel, és azt mondta a kincsem, hogy valakibe kapaszkodott, hogy ne a fejét üsse meg elsőnek, számomra hihetetlen volt, hogy ezt mondja, de ott volt valaki aki vigyázott rá, mert rosszabb is lehetett volna.

Azóta gyalog közlekedünk. Hihetetlen, hogy elég egy pillanat és máris ott a baj, de mindenkinek van őrangyala, és ezt vegyük észre. Figyeljünk oda jobban egymásra, ne csak akkor, amikor baj van!

Oláhné Szelestyei Teréz