Az idő múlásával azt hisszük, hogy bölcsebbek, okosabbak vagyunk és hogy egyre többet láttunk már a világból. Hisszük… De vajon tudjuk-e? Létezik-e valaki, aki mindent tud és mindent lát? Jürgen Thuswohl német teológussal keressük a válaszokat…

Jürgen Thuswohl német teológus, baptista misszionárius tíz éve él Magyarországon. Életének nagy részét arra tette fel, hogy a kérdésekre választ találjon és ezeket megossza az emberekkel. A Hit, család és életünk kérdőjelei c. interaktív előadásában is arra törekszik, hogy megválaszolja azokat a dilemmákat, melyek az embereket leginkább foglalkoztatják.

Fentről látszik az egész világ?

„Hétéves kislányommal nemrég a német Ulm városánál jártunk, a világ legmagasabb, 165 méteres templománál, melynek 765 lépcsője van. A toronyból az autókat néztünk és szemtanúi voltunk annak, hogy az utat a közelben lezárták. Láttuk azt is, hogy egy autós az útlezáráshoz közeledik: neki sejtelme sem volt róla, hogy az útja elé akadály gördült, de mi egy kicsit beleláttunk az életébe, a jövőjébe. Telefonon még talán szólhattunk volna neki, hogy ha kerülőúton megy, gyorsabban célba érhet, azonban ezt nem tudtuk megtenni. Úgy gondolom, néha Isten is így tesz velünk: fentről néz és tudja, hogy a kerülőút sokszor gyorsabb, mi mégis az akadályokat választjuk” – meséli a teológus.

„Aztán lejöttünk a toronyból és a kislányom az anyukája elé futott: Anya, anya! Fentről láttam az egész világot!” Természetesen csak a várost látta, de akkor és ott neki ez volt az egész világ. Néha mi is azt hisszük, hogy mindent látunk és tudunk. Amikor idősebb vagy, azt hiszed, már mindent látsz és tudsz, pedig ez is csak olyan, mint a kislány a toronyban. Azt hisszük, de valójában mit tudunk mi?”

Nincs időnk bölcsnek lenni?

A történetet hallgatva komolyan elgondolkodtam a felvetésen. Az ember minden nap rohan, dolgozik, gyermeket nevel és sokszor nincs idő még gondolkodni sem: ösztönből cselekszünk és élünk. Nem hit és nem vallás kérdése, hogy néha megálljunk egy percre és feltegyük magunknak a kérdést: valóban azt látjuk, amit? És valóban jól látjuk? Az élet rövid és nincs időnk elég bölcsnek lenni…

„A fiam mindig azt várja, hogy mikor nő fel. Tizenhárom éves, de még mindig úgy gondolja, hogy kicsi, hiszen ő a legalacsonyabb az osztályban. Gyakran kérdezi tőlem, hogy „mikor leszek már nagy? Pedig te vagy a legnagyobb apuka a szülők közül, én mégis olyan kicsi vagyok!” Mindig azzal nyugtatom, hogy még öt-hat év, és akkora lesz, mint én, ilyenkor megdöbbenve hallgat, majd közli: „de hiszen az a fél élete!” Gyorsan eljön majd az az idő, amikor megnő. Isten örökkévaló, neki már más dolgok jutnak erről az eszébe, ezért tanácsos, hogy ne gondoljuk azt: mi már mindent tudunk” – árulja el Jürgen.

Sokszínű vallás, sokféle válasz…

„Korábban az idősek otthonában dolgoztam, ahol a tapasztalataim szerint mindenki bízott Istenben, de akaratlanul is felmerült a kérdés: honnan tudjuk, hogy ő valóban jó, hiszen annyi rossz történik a világban. A kérdés nagyon fontos, hogy milyen Isten? Honnan tudhatnánk ezt? Nézzünk ki az ablakon, hiszen a válaszhoz a természetet nézni nem rossz alap. Ha van egy Isten, aki ezt teremtette, akkor ez nem semmi! A természet bámulatos és következtethetünk belőle Istenre, hogy például hatalmas.  Milyen óriási a Föld, milyen bonyolult az emberi agy, mennyire aprólékosan van megalkotva egy kis virág: aki ezt tervezte nagy fej lehetett. Ha feltételezzük, hogy ő Isten volt, akkor viszont mindenhatónak kellett lennie.” – fejtette ki a teológus.

A felvetődött számtalan kérdés között azonban talán a legfontosabb, hogy miért is vagyunk a Földön? A rengeteg vallás számtalan választ ad erre.

„Miért van a szék? A választ mindenki tudja: azért, hogy egy ember leüljön rá. Ha a szobában szétnézünk, minden tárgy funkcióját meg tudjuk határozni, csak azt nem tudjuk, miért vagyunk mi. Mindennek oka van… Ha ezt nem tudjuk, akkor vajon mit tudhatunk? Élünk és meghalunk… Mi értelme ennek? Erre keresik a választ a vallások és mindegyik vallás más választ talál…”.

Mindenkinek megvannak a saját válaszai. Talán nem mindenki a vallásban, a Bibliában találja meg, hanem saját magában. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. A tanulság? Elfogadni azt, hogy sokszínű a világ, és úgy élni benne, hogy a legapróbb csodáját is észrevegyük, tiszteljük és értékeljük…