A társadalmi távolságok mérésére keletkezett még az 1920-as években a Bogardus - skála, mely azt vizsgálja, hogy a választ adó személy milyen interakciós - kommunikációs közösséget vállalna a más nemzetiségű, etnikumú, vallású személlyel. A legkevésbé előítéletű válasz az, hogy elfogadná közeli rokonnak házasság révén, míg a legnagyobb fokú előítéletességre a „kizárnám a hazámból” válasz utal.

Érdemes elgondolkodni: vajon mi melyiket választanánk ha megkérdeznének minket más nemzetekről, más bőrszínű vagy vallású emberekről? Viszont felmerül még egy kérdés: tényleg annyira fontos ez? Fontos, hogy Ő hogyan hívja az Istenét, illetve, hogy egyáltalán van-e neki vagy nincs, hogy milyen színű a bőre, vagy az, hogy más az anyanyelve, ha jól megértjük egymást, ha értékes ember, ha szeretjük?

Mennyire feldolgozhatóak azok az ellentétek, melyek a kulturális különbségekből adódnak? Esetleg abból, hogy nekik másféle ünnepeik vannak, máshogyan viszonyulnak sok-sok kérdéshez, hiszen másféle közegben nevelkedtek, ahol az a természetes, és mi vagyunk nagyon furák. Ha mindkettőnk számára fontos, akkor biztosan képesek leszünk felülkerekedni ezeken a kérdéseken, hogy megtaláljuk azt a megoldanást, mely mindenki számára kielégítő. Megünnepelhetjük mindkettőnk ünnepeit, tiszteletben tarthatjuk egymás szokásait. De vajon a család is túl tudja tenni magát ezeken a különbségeken? Vajon ők is elég türelmesek lesznek?

A közhelyes válasz, hogy ha igazán szeretnek minket, ha fontos számukra a boldogságunk, akkor igen. Azonban ez korántsem ilyen egyszerű. A mélyen vallásos nagymama szinte biztos, hogy sose bocsájtana meg, ha más vallású párt választanánk, esetleg mi magunk is áttérnénk arra hitre. Egy idő után már nem jegyezné meg folyton, vagy csak magában fortyogna a dolog miatt, de sosem múlna el a tüske. Persze had fortyogjon, nem neki kell együtt élnie a párunkkal, hanem nekünk! Mégis ezek az ellentétek a legtöbb családban megoldhatatlannak tűnő problémát jelentenek, melyek végtelenszámú vitát képesek generálni.

A történelem során szinte minden háború kulturális különbségek miatt robbant ki, mert az egyik nemzet feljebbvalónak érezte magát a másiknál, mert nem volt képes elviselni, hogy nem az ő kultúrája a mérvadó a másik népnél. Azonban abba is érdemes belegondolni, hogy genetikailag nincsenek rasszok, nincs köztünk akkora különbség, mint ahogyan azt sokan gondolják. Ha ebből a szemszögből közelítünk, akkor lényegében mindannyian ugyanannak az „ősi családnak” a tagjai vagyunk, csupán messze sodródtunk egymástól az évezredek során, a látható különbségek pedig abból adódnak, hogy eltérő környezeti viszonyokhoz kellett alkalmazkodnunk.

Az egymástól távol élő emberek egészen különleges és olykor kissé furcsa szokásoknak hódolnak, ám ezekre inkább nyitottan és érdeklődve kéne tekinteni, nem pedig ellenségesen. Hiszen egyik kultúra sem jobb vagy rosszabb, egyik sem magasabb rendű, mint a másik.

A képek forrása: flickr.com