A kiállítás alapgondolata a helyteremtés, otthonteremtés, hangsúlyozva ezzel azt, hogy ez az első épületek egyike, melynek telkét a zsidó közösség már megvehette, a Dohány utcai zsinagóga az első reprezentatív „zsinagóga-stílusban” emelt zsidó imahely, Pest első zsinagógának épített épülete.  

A kiállítás három nagyobb egységre tagolódik:

1. A zsinagóga építésének története. Ebben a blokkban elsősorban a zsinagóga építészeti kialakítását mutatják be, így az 1859-es építést és a zsinagóga közvetlen környezetének 1931-es átalakítását, melynek során a zsinagóga egyik előreugró oldalszárnyát is visszabontották.

2. A zsinagóga padjainak története. A Dohány utcai zsinagóga felépítése komoly anyagi terhet jelentett a korabeli, alig húszezer lelket számláló pesti zsidó közösségnek. A költségek fedezése érdekében követték a zsinagógákban addig is folytatott gyakorlatot: az imaszékek eladását. Az épülő zsinagógában 1464 férfi és 1480 női ülőhelyet helyeztek el; ezeket első-, másod- és harmadosztályú ülőhelyekként lehetett megvásárolni húsz évre, vagy – jóval drágábban – örökös ülésként. A székek tulajdonjogát kis réztáblákkal jelölték a padokon. A széket komoly ingatlan befektetésnek számítottak, adták-vették, s előfordult, hogy zálogjogot is bejegyeztethettek rájuk. Számos hagyatéki perben találkozhatunk Dohány utcai imaszékkel ingatlantulajdonként. A kiállításon egy-egy férfi és női pad története látható: egy-egy tipikus „elsőgenerációs pesti zsidó” férfi és nő társadalmi szerepén keresztül a korabeli zsidó társadalom, majd a tulajdonosváltások során ezen társadalom lehetséges mozgásait érzékeltetik. Ebben a teremben a tóradíszítéshez kapcsolódó szertartási tárgyakat, és a székek tulajdonosainak adományait kiállították. 

3. A zsinagóga szertartási rítusa, az ott működött rabbik és kántorok ismertetése. A megmaradt relikviák bemutatásán túl ebben a teremben – az első teremhez hasonlóan – LCD képernyőn láthatók az elmúlt 150. év eseményei.

Fotó: Váczy András