Az újszülött korban a kanalazást rendszerint csak a folyadék pótlására szoktuk használni, egy kevés teát adjunk így a csecsemőnek. Minél fiatalabb a csecsemő, minél kevésbé gyakorlott a kanalazásban, annál kevesebb, mindössze néhány csepp folyadékot adjunk neki egyszerre, s így tanítsuk meg az újszülöttet és a fiatal csecsemőt a folyadék kiszürcsölésére.

A kanalazásnak akkor lesz majd igazán szerepe, amikor esetleg nagyobb tápszermennyiséget és főleg pépes ételt kap majd a csecsemő. Akkor már nem lehetséges, hogy a csecsemő szürcsölje a táplálékot, hanem arra kell törekednünk, hogy a szájacskáját, amikor a kanál hozzá ér nyissa ki, csak ebben az esetben lehet majd a kanalat akadály nélkül bevezetni, és annak tartalmát a csecsemő nyelvére ráfolyatni.

A szürcsölés, és a kanalazás tehát merőben különböző művelet, noha ugyanazzal az eszközzel történik. A szürcsölés valamelyest hasonlít a szopáshoz, az igazi kanalazás azonban nem. Világos, hogy az igazi kanalazás teljesen szokatlan a csecsemőnek, és időbe telik, míg azt megtanulja.

A tanításhoz türelemre van szükség. Kezdetben az ajak érintésére a csecsemő nem mindig nyitja majd ki a szájacskáját, hanem szopómozgásokat végez. Türelmesen várni kell ilyenkor, amíg az ajkak elég tágra szétnyílnak ahhoz, hogy a kanalat bevezethessük. A száj erőszakos szétterpesztése hiba, mert kellemetlen érzéssel jár, és elveszi a csecsemő kedvét az evéstől.

A kanalat vízszintesen helyezzük a csecsemő szájába, majd a nyelét megemelve folyatjuk rá az ételt a nyelvére. Miközben a kanalat visszahúzzuk, a nyelét még egy kicsit feljebb emeljük, úgy hogy a felsőajak végigsimítson a kanálon és beseperje azt, ami még rajta maradt. Vigyázzunk, hogy a kanál ne kerüljön túlságosan hátra, mert az könnyen fuldoklást, félrenyelést válthat ki.

Az sem jó, ha az étel a nyelv hegyére kerül, mert akkor szopó nyelő mozgások kezdődnek, s ezek miatt a folyadék kicsurog, a sűrű étel kinyomul a csecsemő szájából. Még nagyobb hiba, ha a táplálék a nyelv alá kerül, akkor azt a csecsemő természetesen kénytelen kitolni vagy kicsurgatni. Ha ebbe a hibába esünk, az lesz a látszat, hogy a bébi nem akar enni, mintha étvágytalan lenne, holott csupán rossz etetési módszerről van szó.

A kanalazást nagyon nagy figyelemmel, gonddal, és gyengédséggel kell végezni. Nem ritka, hogy a csecsemő – pedig addig már szépen evett kanállal – egyszerre kezdi visszautasítani: „étvágytalanná” válik. Ha az után jól végiggondolod, hogy miképpen ment az etetés, hamarosan észre kell venned, hogy egyszerűen fél a kanáltól. Miért? Lehet, hogy aki eteti, kicsit figyelmetlen volt, talán nem elég gyengéden kezelte a kanalat, és véletlenül nekiütődött a csecsemő szájpadlásának, vagy egyéb fájdalmat okozott. Ilyenkor a csecsemő abbahagyja az evést.

Nagyon fontos, hogy a csecsemő, amíg etetjük megfelelő testhelyzetben, legyen. Tilos fekve etetni, mert így könnyen félrenyelhet. Mindaddig, amíg egyedül és biztonságosan nem tud ülni, akár az etetőszékben, akár az asztalnál, legjobb karon tartva etetni. A fiatalabb csecsemőt még félig fekvő helyzetben, fejét felső karunkon megtámasztva. Az idősebb, már ülni tudó csecsemő inkább ölben ül és a karunk, csak megtámasztja.

Soha ne fogjuk le a csecsemő karjait, főleg ne kössük le! Az édesanyák gyakran megteszik ezt azért, mert a csecsemő ujjacskáját etetés közben minduntalan a szájába veszi, esetleg ujját szopja, vagy belenyúl az ételbe, megfogja a kanalat, stb., egyszóval „akadályozza” az etetést. A kar lefogása nem segít, csak a türelem. Ha a csecsemő belenyúlkál a bögrébe, tányérba, tegyük azt távolabb. Ne akarjuk leszoktatni arról, hogy a kanalat megfogja, mert épen így – ha segít – tanulja meg lassan, fokozatosan a kanál önálló használatát.

Az etetéssel nem lehet sietni!

Minden csecsemőnek meg van a maga tempója, azt meg kell figyelni, és követni kell. Van, aki gyorsabban eszik, van, aki lassabban.

Szabály: nem jöhet újabb kanál, amíg a csecsemő az előző kanállal kapott falatot le nem nyelte. Vannak rendkívül lassan, lustán evő gyermekek is. Leginkább azok közül kerülnek ki, akik előzőleg sokáig cumis üvegből kapták a tápszert.

Mindenfajta erőszakolás tilos, akár az evés üteméről, akár a táplálék mennyiségéről van szó.

Jól jegyezzük meg: a gyermeknek nem KELL ennie, hanem SZABAD ennie. Ha ezt az elvet megtartjuk, a csecsemő nem lesz lusta, indolens, hanem örül az evésnek, és ez a legfontosabb.

Kapcsolódó anyagok:

$$2491$$