Az amerikai Stanford Egyetemen újabb érdekes kérdésre keresték a kutatók a választ: régóta tudjuk, hogy az érzelmek és a fájdalom kapcsolatban vannak egymással, de hogyan is néz ki ez az egész a gyakorlatban.

A kísérlethez egy pofonegyszerű koncepciót találtak ki: önkéntes diákokat kerestek, akik saját bevallásuk szerint szerelmesek. Az egyetlen, de nagyon fontos kitétel az volt, hogy kapcsolatuk nem lehet régebbi 9 hónapnál, mivel a friss és minél intenzívebb érzések megléte szükséges a kutatás eredményességéhez.

A kísérleti alanyokat úgy tesztelték, hogy apró áramütésekkel okoztak nekik fájdalmat, miközben felváltva mutattak két különböző képet, melyek közül az egyiken a szeretett fél, a másikon pedig egy párjukkal azonos nemű ismerősük szerepelt. Az agyi tevékenységet és reakciókat MRI készülékkel szkennelték, majd az így kapott adatokat vizsgálták. A mérésekből kiderült: a párjuk képe láttán a szervezetük olyan aktivitást produkált, melynek hasonló hatása van, mint az ópioid-alapú fájdalomcsillapítóknak.

A szakértő szerint ugyanez történik akkor is, amikor például egy sportoló a pályán sérülést szenved. Az adrenalin, a normálishoz képest egészen más lelkiállapot megváltoztatja a szervezet működését, mely így reagál a fájdalomra. A sportoló gyakran az adott pillanatban szinte semmit nem érez belőle. Később érzi csak meg, mikor ez a felfokozott állapot már lecsillapodott.