A lányok szépek, a fiúk okosak. Bármennyire is nevetségesnek tűnik ez a sztereotípia, bizony-bizony ennek szellemében élünk még ma is. Persze, elismerjük, hogy a két nem között nem ez a legfontosabb különbség, és hogy a fiúk és a lányok között bőven akad olyan, aki szép is és okos is, mégis az emberek nagytöbbsége fontosnak tartja, hogy a nők jól nézzenek ki.

A mai nőkkel szemben különösen erős ez az elvárás, ezért szépségünk és fiatalságunk megőrzése érdekében szinte bármit megteszünk. Kozmetikumok, szépészeti beavatkozások, fogyókúrák vagy az edzőtermi erőlködések, mind-mind arról szólnak, hogy változni akarunk. Igazodni a kor, a média vagy párunk elképzeléseihez.

Marcsi a fodrásznál meséli a történetét: „Mindent megtettem, amit csak Laci akart: ráunt a derékig érő szőke hajamra – mert a feleségének is ez van –, hát tüsire vágattam és befestettem feketére. Kicsinek tartotta a mellem, a kedvéért a lehető legnagyobb implantátumot rakattam be. Elhittem, hogy hamarosan elválik, gyereket szültem neki, mégsem történt semmi. Egyedül maradtam a kétéves kislányommal, ő pedig új életet kezdett egy újabb szőkével.”

Nem kérdés, hogy Marcsinak nem érte meg átformálni magát, hisz amit keresett, a harmonikus párkapcsolatot és családi biztonságot, így sem tudta megszerezni és megtartani. Ha nem is vetjük alá magunkat drasztikus beavatkozásoknak, de soha nem gondoltunk még arra, hogy ha lefogyunk, megtaláljuk a nagy őt, jobb munkát kapunk, boldogabb lesz az életünk?

A külsőnk megváltoztatása sokszor valóban pozitív következményekkel jár egész életünkre, de nem mindegy, hogy mennyire változtatjuk meg magunkat. És az sem, hogy a saját belsőnk vezérel, vagy mások elvárásainak akarunk megfelelni. Ha jól érezzük magunkat a néhány kiló súlytöbblettel együtt, ne fogyókúrázzunk csak azért, mert a magazinok címlapjáról kiálló csontú modellek mosolyognak ránk. És ne vágassuk, festessük hajunkat a divat szerint, ha elégedettek vagyunk a hajkoronánkkal. Nem kell haskilógatós pólót és tűsarkút sem hordanunk, ha sportos szerelésben is csábítónak érezzük magunkat. Ha Angelina Jolie-ajkak és D-kosaras melltartó nélkül, a szemünk alatti ráncokkal együtt is csinosnak látjuk magunkat, nem kell kés alá feküdnünk, hogy eleget tegyünk a kordivatnak.

Természetesen, ha egészségünket veszélyeztetik a zsírpárnák, mindennapjainkat megkeseríti a megereszkedett mellünk vagy bármilyen ok miatt igazán fontosnak érezzük, változtassunk. Bátran, de mértékkel. Ne akarjunk mások lenni, abból próbáljuk meg kihozni a legjobbat, amink van.

A boldogság nem ahhoz szegődik, akiknek ötvenévesen is ránctalan az arca, vagy aki mindenkivel egyformán mosolygós és kedves, miközben komoly gondjait magába temeti, hanem ahhoz, aki ismeri és elfogadja magát. Elfogadja a megváltoztathatatlant és azt is, ha valamin változtatnia kell.

Kapcsolódó cikkek:

$$2824$$