Azután lassan megszokja, hogy az éhséget mindig oldja a szopizás, lemeztelenített bőrén a hűvös levegőt a víz melege, és a fürdőlepedő puhasága követi, és minden bolygatás közben biztonságot ad az anyukája keze.

Hogy ezt megszokja, megtanulja, meghatározott rendnek kell körülvennie, mert csak a rend tanulható. A rend pedig a csecsemő számára az események ritmusa, ismétlődése időben és formában. Ha a dolgok mindig azonos sorrendben követik egymást, és azonos módon zajlanak le, ismerőssé válnak. Kialakulhatnak a közös szertartások a családban.

Ha az a szokás, hogy a szopást megelőzi a mérlegre tevés, akkor az éhes csecsemő már ott megnyugszik, mert tudja, hogy nemsokára enni kap. Ha a fürdés mindig azonos időben történik, akkor ebben a napszakban korábban felébred, mint ahogy megéhezik, és nem lesz türelmetlen a fürdés alatt. De ne csak a napirendben kövessék egymást megszokható sorrendben a dolgok, a gondozási műveletek is azonos módon kellene, hogy történjenek, hogy a csecsemő megszokhassa őket.

Ha a tisztítás, szappanozás, törlés, mindig ugyanúgy a testrészek meghatározott sorrendjében megy végbe, ha az anyuka mindig ugyanazzal a gyengéd, de biztonságot adó mozdulattal veszi ki a kiságyból, teszi a fürdővízbe, tartja a karján a csecsemőt, akkor ő is egyre inkább bele fog simulni ezekbe a mozdulatokba. De ha az édesanya kezének nincsenek szokásai, akkor nem tud mihez igazodni a kicsi, - passzívan hagyja majd, hogy emeljék, letegyék, forgassák.

Ugyanígy: ha a napnak nincs meghatározott rendje, ha minden váratlanul, alkalomszerűen történik, akkor a csecsemőnek nincs mit megtanulnia, értetlenül várja, hogy mi következik. Nem tud közreműködni, hiszen nem tudja, hogy fürdeni viszik, vagy sétálni, tisztába teszik, vagy enni kap. És így nem is tudja díszbe öltöztetni a szívét, örülni az étkezésnek, vagy az anyukával való fürdés adta együttlétnek. Közömbös lesz, vagy nyugtalan, ha nem lehet biztonsága a nap eseményeinek ismétlődésében.

Az újszülött és a pár hetes csecsemő szinte az egész napot átalussza. Csak éhsége ébreszti, s ha jóllakott, már alszik ismét. Ahogy múlnak a hetek, az első hónapok, kezd kicsit éberebbé válni, evés után már nem alszik el azonnal, néhány percet ébren tölt, nézelődik ágyában.

A pólyázó asztalon is figyel már, szinte látszik, hogy kezd formát ölteni számára a környező világ. Az evés előtti perceket már nem tölti türelmetlen sírással, részben, mert már tudja, hogy mindjárt kap enni, részben már más dolga is van: nézegeti a kezecskéjét.

Három-négy hónapos korára már határozott üteme lesz az alvásnak, és ébrenlétnek: a gondozási műveletekkel együtt már öt-hat órát tölt naponta ébren a csecsemő. A második negyedévben erősen megnő az ébrenléti, cselekvő töltött idő. Ebben közrejátszik, hogy már elkülönül az alvás helye, az ágy a „munkahelytől”, a járókától, vagy hempergőtől. A féléves csecsemő már nem minden esetben alszik két étkezés között, esetleg lesz olyan napszak, amikor evéstől evésig cselekvő, vagy csak rövid fél órát pihenget ágyában.

Ekkorra esetleg az éjszakai alvásideje 11-12 óra. Ez még sokáig nem elég az alvásszükséglet kielégítésére, a napi 14-16 órát csak ezt kiegészítő hosszabb nappali alvással fedezheti. Ha az étkezési szünetekben ½-1 órát alszik, és van a napnak egy olyan szakasza, amikor egy egész étkezési szünetet végigalszik, akkor pihent és cselekvő lesz a nappal többi részében.

Kapcsolódó anyagok:

$$1912$$

$$2202$$

$$2356$$

$$2034$$