Ami nem derült ki a történetemből az az, hogy a párom nővére és én első perctől nem igazán jöttünk ki jól egymással, sőt... Ő nem egy "kis cigány lányt" szeretett volna az öccse mellé, sok ellenségeskedésen vagyunk túl!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bosszú volt a részemről, szó sincs róla, csak az egyik hozzászóló ezt kifogásolta! Egyszerűen csak így alakult!

Meglepett, hogy többen várták már a folytatást, ezért mindenkivel tudatom, hogy elindultam egy úton, amit véghez fogok vinni, ezt láttam a legmegfelelőbbnek! Talán nem a leghelyesebb, de én vagyok ebben a kapcsolatban és higgyétek el ezerszer átgondoltam! Először is kezdtem azzal, hogy a párommal leültem, átbeszéltük a kapcsolatunk alakulását és őszintén elmondtam neki mindent az érzéseimről! Persze a sógoráról nem esett szó! Nem lepte meg, amit hallott, de biztosított róla, hogy már kész arra, hogy felnőjön hozzám és mindent meg is tesz ezek után, bár a segítségemre, a támogatásomra fog szorulni eleinte. Szeretne boldoggá tenni engem, csak ez számít neki!

Tudom nem lesz könnyű neki, de vele leszek és mindenben számíthat rám, mert lehet most nem lángol a szerelem köztünk, a szeretet amit iránta érzek, nem fog elmúlni soha! Ha ez sikerülni fog neki és valóban a társam lehet a mindennapokban, nem akarom elhagyni és megcsalni sem! Egy nagyon jó ember van mellettem, aki biztos vagyok benne, hogy életem végéig ki fog tartani mellettem és idővel jó apja lesz a gyerekeinknek!

Ezt tegyem kockára azzal, hogy elhagyom, és elindulok a nagyvilágba a boldogság keresésére? Nem! Ez az én döntésem és optimistán tekintek a jövőbe, hiszem hogy jó lesz!

A sógor? Hát ő keményebb dió! Ő nem is olyan régen még készült elhagyni a családját és próbálta megértetni velem, miért nem lehetünk mi együtt. Nem mondta, hogy szeret, ez igaz, de az ellenkezőjében sem vagyok biztos és azért ezt egy nő megérzi, nem igaz? A lényeg, hogy világossá vált számomra: vagy maradok a kis szerető, aki reméli, hogy egyszer igazán boldog lehet azzal, aki soha nem fog rá úgy tekinteni, ahogyan szeretné - ez független attól, hogy ki mit gondol róla - én voltam a kapcsolatban és én éreztem és láttam a tekintetet! Vagy befejezem az álmodozást és tovább lépek, bármilyen nehéz is csak előre nézek és rendbe hozom a kapcsolatomat a párommal!

Mindegy! Bármilyen nehéz is, túl fogom magam tenni rajta és igyekszem elfelejteni bármit is éreztem iránta, ha ezek egyáltalán valódi érzelmek voltak! Tudom, nem tehetem meg nem történté a dolgokat, bár nem is hiszem, hogy kellene, jó volt ez így, hiszen az ember holtáig tanul. Legalább nem úgy jöttem rá, hogy mit kell tennem, hogy elveszítek egy kincset, ami csak az enyém!

Köszönöm még egyszer a hozzászólók segítségét! Ti is hozzájárultatok a "megvilágosodásomhoz"! Hamarosan újra írok! Üdv: Márta

Kapcsolódó cikk: 

$$1208$$