Belefutsz egy rég nem látott ismerősödbe az utcán, de két szót se tudtok anélkül váltani, hogy 3 éves gyermeked félbe ne szakítana benneteket? Egyik fontos szociális készségünk: tudni, hogy mikor szólalhatunk meg. Számunkra már egyértelmű, mikor jön el a mi időnk egy-egy beszélgetésben, vagy hogy beleszólhatunk-e egyáltalán mások diszkurzusába. Gyermekeink azonban még nincsenek tisztában ezekkel az íratlan szabályokkal, meg kell tanulniuk azokat.

Ne várjuk, hogy egyik napról a másikra nyugodtan cseverészhetünk másokkal anélkül, hogy gyermekünk minduntalan megakasztaná a beszélgetés fonalát, ugyanis sokáig nem elég érett hozzá, hogy a többi ember érdekeit is figyelembe tudja venni. Ha ő meglát egy piros buszt, azt azonnal közölni fogja, mindegy, hogy anya vagy apa éppen másról beszélget. Íme néhány módszer, melyek segítségével segíthetünk neki, hogy minél könnyebben és minél hamarabb elsajátítsa a "kinek mikor illik megszólalni" szabályokat:

Az elvárásaid legyenek egyértelműek. Ne feledd, gyermeked még nem tudja megítélni, mikor csacsoghat bele a felnőttek beszélgetésébe, és mikor nem. Ezért mondd meg neki világosan: „Kicsim, most Marika nénivel beszélgetek. Játssz egy kicsit a babáiddal.”

Légy előrelátó. Ha olyan helyre mentek, ahol a lehető legkevesebb megszakítással szeretnél beszélgetni valakivel, akkor a táskádba pakolj be néhány játékot, például gyermeked kedvenc plüss állatát, egy-két színesceruzát és papírt, bármit, amivel tudod, hogy viszonylag huzamosabb ideig le tudja kötni magát. Ám ekkor se számíts másfél órás zavartalanságra.

Még ne indokolj „mert”-tel. A gyerekek ebben a korban még nem értik az ok-okozati összefüggéseket. „Szeretném, ha most egyedül játszanál, mert a nagyival meg kell beszélnem valamit.” – mondhatod, de nem sokat fog jelenteni gyermekednek. Ehelyett inkább fogalmazz tömörebben, utasításszerűbben: „Most játssz egy kicsit egyedül, kérlek. Én meg beszélek a nagyival.”

Hallgasd meg. A közös családi étkezések az egyik legjobb hely annak a megtanulására, hogyan adjuk és vesszük át a szót egymástól. Kisgyermeked óhatatlanul bele fog kotyogni a mondandótokba, de ilyenkor finoman rá lehet szólni, hogy várja meg, amíg a bátyja befejezi, amit elkezdett mondani. Ezután ő is beszélhet, és hallgassuk meg, osztatlan, csak neki szánt figyelemmel.

A kis lurkóba nem fognak egy-két hónap alatt beivódni az illedelmes társalgás szabályai, legyünk kitartóak, és gondoljunk arra, ha jól elsajátítja őket, később csak profiálhat belőle, hiszen az emberek szeretnek olyanokkal beszélgetni, akik a megfelelő pillanatban szólalnak meg és hallgatnak el.