Azt hiszem, nem vagyok egyedül mikor azt mondom, legalább tízféle, teljesen sikertelen fogyókúrát szenvedtem végig, és továbbra sem tudok mit kezdeni a túlsúlyommal. A hozzám hasonlók számára úgy tűnik, a kutatók megint kiötlöttek valamit, ez pedig a „mágikus gondolkodás”.

Nem, ez nem valami Harry Potteres varázslat, és nem is Jedi elmetrükk, sokkal inkább egy életfilozófia, egy gondolkodási forma, melyet talán a „gondolat teremtő ereje” formában jobban ismerünk.

A tanulmányban, melyet a HEC Montreal intézet végzett, a résztvevők többsége egészen érdekes spirituális élményekről számolt be. Azok, akik megpróbálták átvenni ezt a gondolkodásmódot, a következőket nyilatkozták: „Úgy érzem, a testem ellenem dolgozik és megpróbál elcsábítani az édességek láttán.”, vagy "Nem tiszteltük egymást, a testem és én, és ennek meglettek a következményei." Azt is elmesélték, hogy sokuknak egyáltalán nem kellett az étrendjén változtatni, mert az adagokat lecsökkentve vagy az étkezések idejét megváltoztatva ugyanolyan jó eredményt értek el.

Ezt a technikát a világ több pontján igyekeznek megosztani a súlyfelesleggel küzdőkkel, hiszen a legegyszerűbb a fejünkben és a lelkünkben keresni a túlsúlyhoz vezető problémákat, mivel nagyon sok esetben ott van a probléma gyökere.

Az Egyesült Államokban hatalmas piac épült a fogyni vágyókra, de erre az elméletre is. Milliónyi pszichológus tart meditációs gyakorlatokat vagy próbálja meg hipnózissal rávenni túlsúlyos betegeit, hogy kevesebb kalóriát vigyenek be a szervezetükbe.

Hogy működik-e? A kutatásban résztvevők esküsznek rá, az orvosok azonban szkeptikusak. Sokuk bírálta a tanulmányt, mivel abban túl sok a spirituális megközelítés és az elvont gondolatok. A szerzők ezt az orvosok homeopátia-ellenességével indokolják.

Mit gondoltok, a „mágikus gondolkodás” segíthet, vagy valami egészen másra van szükség?