Szamoa – becsületes nevén Szamoai Független Állam –, a Csendes-óceán délnyugati részén két nagy és nyolc kisebb szigeten terül el, 1962-ben függetlenedett Új-Zélandtól. Államformáját tekintve alkotmányos monarchia, akár csak a ködös Albion. Na de ennyit magáról az országról, nézzük milyen izgalmas belső világgal rendelkezik ez a szigetcsoport!

A szamoa-i családoknak rendszerint sok gyerekük van, de csak kevés lány születik. Miután kiválasztották a szülők a túlságosan sok fiúgyermek közül leendő „leányukat”, lányos ruhákba öltözteti, lányként nevelik, s a gyerek pedig fa’afafine-ként fog felnőni. Ez amolyan harmadik nem ebben a kultúrában, nem keverendő össze sem a férfiakkal, sem a nőkkel. A helyiek soha nem nevezik nőnek a fa’fafine-okat, csak úgy, hogy „olyanok, mint a nők”.

Társadalmuk külön etikai kódexet hozott létre számukra, hogy hogyan kell viselkedniük, milyen legyen a hajuk, hogyan öltözködjenek a „kiválasztottak”. A szülők olykor aggódnak egy kicsit, hogy gyermekeik mások lesznek, mint az elvárások, de szükség van rájuk, mivel ezek a gyerekek fognak gondoskodni róluk öregkorukban! Ám lehetséges, hogy ezt az aggodalmat csak a modernizáció hozta magával, hiszen csak azóta elítélendő az ilyesmi, mióta az európai kultúra terjedni kezdett a szigeteken.

A harmadik nem tagjai általában adminisztrátorként, oktatóként, presbiterként vagy artistaként funkcionálnak a szamoa-i társadalomban, mindig olyan feladatot látnak el, amelyre éppen szükség van. Nem alapítanak családot, így idejüket és erejüket mind a közösség és a nagycsalád szolgálatába állíthatják, s így valóban nélkülözhetetlenné válnak. A fa’fafine-okat nem kell sajnálni: egyáltalán nem boldogtalan emberek. Mivel erős hagyományok állnak a háttérben, szerepüket kiemelkedően fontosnak élik meg, és teljesen képesek azonosulni. Bár tulajdonképpen akaratuk ellenére történik a váltás, hiszen kis gyermekként nem tudják eldönteni, hogy férfiként vagy nőként szeretnének élni, mégis olyan kiemelkedő státuszra tesznek szert, hogy a döntést nem kell megbánniuk életük végéig.

De mégis, hogyan lehetséges az ilyen nem váltás? A nem itt nem biológiai, hanem társadalmi nem-ként értendő! Ezek átmenetet képeznek a biológiai nemek között, valójában nők is és férfiak is, de a társadalom számára egyik sem igazán.

Mi is az a társadalmi nem, vagy más néven gender? A szociológusok úgy vélik, hogy férfi és női mivoltunkhoz kapcsolódó férfias és nőies viselkedés jegyeink nincsenek genetikailag kódolva, azokat a szocializáció során sajátítjuk el, hála a szülőknek, illetve a minket körülvevő más felnőtteknek, később a kortárs csoportnak. Tehát a kor- és társadalomfüggő, tanult különbségek alapján létrehozott férfiasságok és nőiességek összessége a társadalmi nem. Ennek igazságát könnyen beláthatjuk, ha belegondolunk, hogy mennyit változtak a szerepek a történelem folyamán, valamint, hogy egyes társadalmakban mekkora eltéréseket mutatnak.

A harmadik nem egyébként egyáltalán nem szokatlan jelenség bizonyos társadalmakban, sőt olykor még ennél több nem is létezhet egy közösségen belül. Fa’fafine-ok például a Polinéz világban máshol is előfordulnak, nem csak Szamoán.

De a se férfinak, se nőnek nem nevezhető emberek nem mentek ritkaság számba a múltban sem, ahogy a ma deviánsnak kikiáltott szexuális furcsaságok, mint például a homoszexualitás, egyáltalán nem voltak különös dolgok, főleg nem voltak elítélendők. Emlékezzünk csak vissza tanulmányainkból a görögökre, vagy az indiai, egyiptomi eununchokra. Létezik a harmadik nem (ladyboys) Tájföldön, létezett az inka és azték birodalomban is.

Számunka persze ez meghökkentő és bizarr – ám Szamoán éppolyan természetes, mint nálunk az, hogy nadrágot húz egy nő, vagy takarít egy férfi…