Az egyetlen olyan fáraónő, aki saját jogon uralkodhatott az ókori Egyiptomon. Uralkodása aranykorként él az egyiptomi népek történelmében, legendák sora övezi életét és halálát, de mióta 2007-ben megtalálták a múmiáját, a találgatásokból lassan körvonalazódik, milyen is lehetett az első fáraónő valójában.
Szinte véletlennek mondható, hogy Hatsepszut trónra kerülhetett. Nagyapja, I. Amenhotep (1525-1504) nem rendelkezett fiúörökössel, ezért vejét, Hatsepszut apját, I. Thotmeszt (1504-1492) nevezte ki utódául. Neki azonban eszébe sem jutott leányát megnevezni örököséül, hiába ő volt az egyetlen, aki Thotmesz ( sok helyen Thutmózisz) főfeleségétől született, így jogot gyakorolhatott volna a trónra.
Helyette háreméből kiválasztotta egyik fiát, aki III. Thotmesz néven örököse lett. Hogy az esetleges viszályoknak elejét vegyék, a féltestvéreket inkább összeházasították.
Ami bizonyos, hogy a fiatal feleség gyorsan maga mellé állította az Amon papságot, akik a kor legnagyobb vallási és világi hatalmát jelentették az ókori Egyiptomban. A jelek szerint ők bizonyították, hogy Amenhotep maga nevezte ki Hatsepszutot, cserébe pedig jelentős földadományokat és egyéb kiváltságokat kaptak, még az orákulumválasztás is visszakerült az ő jogkörükbe.
Nagyszabású terveit nem volt könnyű véghezvinni, hiszen bár magát jogos örökösnek nevezte, nőként csupán „Isteni Feleség”, vagyis II. Thotmesz főfelesége volt, se több, se kevesebb. Mivel ő is, mint édesanyja, csupán egy hercegnőt tudott adni férjének, Jahmesz-Noferarit, így férje utódja a királyi háremből kellett hogy kikerüljön. Szerencséjére a királynak kikiáltott III. Thotmesz csupán öt éves volt, így Hatsepszut először régensként, majd kis ügyeskedés révén i. e. 1473-ban már fáraóként tündökölhetett, ahogy eleve eltervezte.
Erős kézzel uralkodott, olyannyira, hogy sokszor azzal a „keggyel” illették tanácsnokai, hogy férfiként beszéltek vele, sőt még ábrázolásai között is sokszor előfordult, hogy a tekintély jelképével, hosszú, egyenes szakállal ábrázolták őt.
Rövid időn belül igen kedvelt uralkodóvá vált. Befejezte apja hódításait és kiterjesztette a birodalom határait. Hatsepszut úgy ábrázoltatta magát templomain, mint aki magától a nagy Amenhoteptől, sőt, néhol magától Amon istentől kapta a jogot az uralkodásra. Ezzel a nép körében is megszilárdította hatalmát, hiszen bizonyságot adott róla, hogy a hatalma az istenektől származik.
Új kereskedelmi útvonalakat épített ki, melyek közül sok a kifejezetten luxustermékeknek számító áruk szállítására volt alkalmas. Nagyszabású építkezésekbe kezdett, egyik leghíresebb temploma a Deir el-Bahari templom, mely arról híres, hogy rengeteg királyi holttestet mentettek ide a rablók karmai elől. Emellett természetesen még számos szentély és restauráció fűződik a nevéhez, köztük olyan nagy munkálatok is, mint a Karnaki templom déli bejárata.
22 évnyi uralkodást követően III. Thotmesz puccsal eltávolította a fáraónőt a trónról, de a dokumentumok szerint csupán házi őrizetbe kényszerítette, nem ölte meg nevelőanyját. A nemrég előkerült múmiája azonban választ adott rá, hogy a fáraónő miért halt meg röviddel a trón elhagyása után. A kutatók arra gyanakodnak, hogy csontrákja lehetett és végül ez végzett vele. Apja mellé temették, igen díszes sírhelyre, melyet még életében ő maga építtetett.
Halála után nevelt fia megparancsolta, hogy nevét és alakját minden falfestményről távolítsák el, így évszázadokon át alig tudott róla valamit a történelem. Uralkodása azonban akkora nyomott hagyott Egyiptom történelmében, hogy neve kitörölhetetlennek bizonyult az emberek elmékezetéből. Egy olyan korban uralkodott 22 éven át, amikor az emberek várható átlagos élettartama alig haladta meg a 35 évet. Az egyiptomiak máig felnéznek rá és temploma is az egyik legkeresettebb túristalátványosság a világon.
A történelmi személyeket bemutató cikksorozat további részei:
Sissi, a magyarok királynője
Nagy Katalin cárnő valódi élete
Madame de Pompadour a leghíresebb szerető
VIII. Henrik, egy rossz hírű király - I.rész
VIII. Henrik, egy rossz hírű király - II.rész
