Forró nyárból szép tavaszba vágyom

Átrepülni a nagy óceánon,

Csukott szemmel, mint a füsti fecskék

Sárfészkembe  újra visszamennék

Szorgoskodva szépé tenném ismét

Kislakom, mit oly régen elhagytam.

Kiskabátra kokárdámat tűzném

S mennék, langyos szélben a tömeggel

Tulipánok, aranyesőágak

mosolyognak és a sok-sok ember

Arca ragyog.

Tavasz van. Március.

Az élet újra éled, szirmát bontja ezer ágon

Meggyfa, alma, körte, mint ékes menyasszony

Tündököl. Nincs szebb-e világon

Hazamenni. Simogatni tájat szeretettel

Állni Dunaparton,  kócos hajjal, élvezettel

Majszolni a forró lángost.

Jácintot venni öreg anyókától

Hegyre mászni, lihegve, mint egykor ifjan

Hazamenni. Feledni, hogy az élet rohan titkon.

Szívemben az ifjúság dala zenél.

És a tükörképnek fittyet hányva, nézni a idős hölgyet,

Ki a régi szép időkről mesél.