A földrajzi helyzeten belül főleg az éghajlati tényezőknek, az évszakok változásának és bizonyos fokig a tenger szintje feletti magasságnak van szerepe. Csaknem valamennyire vonatkozóan bebizonyítható azonban, hogy elsősorban a társadalmi tényezőkön keresztül hatnak a testi fejlődésre.

Kétségtelen, hogy a mérsékelt égöv országaiban, a tavaszi hónapokban a legkifejezettebb a hossznövekedés, a nyár végén, ősszel, pedig a súlygyarapodás, a trópusokon azonban az évszak hatása leginkább az élelmiszerek elérhetőségén, a termelési, tárolási és vásárlási lehetőségeken át befolyásolja a testi fejlődést.

A hideg vagy meleg éghajlat közvetlen hatását kétségessé teszi, hogy azonos etnikai származású súlycsoportok gyermeki különböző klímán, de hasonló szociális körülmények között azonos növekedési tendenciát mutatnak. Növekedési viszonyaik akkor változnak, ha a klímaváltozással együtt megváltoznak a szociális körülményeik is. Valószínűleg ugyancsak közvetett hatása van az 1800 méter fölötti magasságoknak is.

A globális kalória bevitel és a táplálék összetétele, a bevitt fehérjék biológiai értéke, a kalcium-, valamint a vitaminbevitel közvetlenül és azonnal hat a fejlődés minden elemére.

A gyakorlatban kevés szó esik a csecsemők túltáplálásának késői következményeiről. A hiányos táplálásnak a fejlődésre gyakorolt hatása ismeretesebb. Állatkísérletek támasztják alá, hogy a közvetlenül a születés utáni kalóriaszegény, de főleg a fehérjehiányos táplálás véglegesen fékezi a súlygyarapodást, a hossznövekedést, a belső központi szervek fejlődését. A csecsemőkori éhezés jelentős hossznövekedés- és súlygyarapodásbeli elmaradást, csökkent fejkörfogatot, és a csontosodás késését is előidézheti. Az agysejtek száma feltűnően alacsony lehet. A kórkép gyógyítása lassú és nehéz.

A hátrányos helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó gyermekek, többsége krónikusan hiányosan táplált, mind kalorikusan, mint állati fehérjéket illetően. Közülük a szoptatottak az első hónapokban viszonylag jobb helyzetben vannak, de amikor már egyéb táplálékra is szükségük volna, az ő súlygörbéjük is ellaposodik. Az elválasztás pedig – megfelelő táplálás hiányában – megzavarja a fejlődést: a gyermekek kisebbek, mint abban az esetben, ha jól táplálnák őket. A krónikus táplálkozási hiány következtében lassul a növekedés, késik a pubertás kor.

Minden akut banális megbetegedés étvágytalansággal, átmeneti fogyással vagy súlymegállással jár. Ha a betegség hosszan tartó, akkor a hossznövekedés is lelassulhat. A gyógyulás után ezek a lemaradások általában gyorsan pótlódnak. Ha azonban a betegségek gyors egymásutánban követik egymást, akkor nincs idő a kielégítő reparálódásra. Ilyen módon a gyakran ismétlődő betegségek tartós vagy végleges növekedési zavarhoz vezethetnek.

A pszichés tényezőknek a testi fejlődést befolyásoló szerepe elsősorban a gyarapodási és növekedési avarokban igazolható. A hospitalizmus klasszikus szindrómájához hozzátartozik a növekedésbeli elmaradás és a testfelépítés zavara. Nyilvánvaló az is, hogy a nevelési hiba vagy az érzelmi élet zavara miatt tartósan étvágytalan gyermek éppúgy nem fejlődik kielégítően, mint az, aki nem kap megfelelő táplálékot vagy az, aki valamilyen szomatikus betegség vagy egyéb szervi ok miatt nem dolgozza fel azt kielégítően.

Kapcsolódó anyagok:

$$2202$$

$$1402$$