Jómagam például legutóbb kisebb társasággal és nyolchónapos babámmal indultam repülővel nyaralni, s ez utóbbi – utazás egy kisdeddel –, már önmagában hordozza az idegösszeomlás lehetőségét. Ezernyi apróság kell a gyereknek, hol fogom pelenkázni útközben, hogy készítem el az ételét, mit tegyek a kézipoggyászba, hol lesz a babakocsi… Csak egy apró mozzanat az útról: figyelni kell arra, hogy a baba fel- és leszálláskor igyon, mert különben bedugul a füle. Persze a gép a földön vesztegelt egy órát, közben a gyerek éhes lett, megetettem, de így épp felszállásra elfogyott az itala, megfájdult a füle, és üvöltött, mint a bőgőmajom. De már nem állhattam fel, hogy újat készítsek neki, ezért végtelenített változatban énekeltem az „Én elmentem a vásárba”-t, ő bőgött, az utasok pedig rángógörcsöt kaptak… Később gyorsan készítettem még neki innivalót, végül a sok folyadéktól persze annyit pisilt, hogy csak az ölembe csurgó meleg lé figyelmeztetett arra, hogy ideje lenne pelenkát cserélni. És ami a legszebb: a párom elkezdte a lazítást már a gépen, és nagy mennyiségű alkoholtartalmú italt fogyasztva teljesen beszámíthatatlan lett. Minden teher az én vállamon volt, szó szerint pedig a csomagok, a baba és a párom is. Mi lett az eredmény? Mikor megérkeztünk, igyekeztem előbányászni repülőjegyünket és útlevelünket, minden eredmény nélkül. Először földhöz csaptam mindent – a gyereket nem! –, majd potyogni kezdtek a könnyeim. Már a repülőtér összes hatósági közege velünk foglalkozott – ennyi idegesség láttán arra gondoltak, hogy biztos valamit be akarok csempészni az országba… Ha valaki hozzám hasonlóan az önsors-rontást és az autóinkvizíciót részesíti előnyben a pihenés helyett, annak még van néhány tippem. Nyaralás közben minden nap alaposan gondolja végig, mi lehet odahaza: nem zártuk el a gázt és a vizet, viszont kikapcsolódott az áram és leolvad a hűtő, így hazaérve elázott lakásunkban a romlott hús szaga terjeng – bár ez nem nagyon számít, úgyis felrobbant az egész. Szintén jó ötlet, ha számba vesszük az egyéb rémséges lehetőségeket, mint például: kirabolják a lakásunkat, munkahelyünkről a távollétünkben csúf pletykákat terjesztenek rólunk, így valószínű, hogy mire visszaérünk, már a kirúgási papír vár ránk. Nagyszerű lehetőség a nyaralási káosz kialakításához, ha útitársat viszünk magunkkal, a legjobb a gyerek – a szomszéd kölkei is jöhetnek –, az anyós és a kutya. Szintén jó megoldás, ha olyan útitervet készítünk, amelyet lehetetlen betartani, például fél napot szánunk arra, hogy Párizsban megnézzük a Louvre-t, az Eiffel tornyot és Notre Dame-ot. És ne feledkezzünk meg a csomagokról. Rengeteg felesleges holmit vihetünk magunkkal – estélyi ruha, vaskos, rém komoly könyvek, például egy jó kis Tolsztoj, több napra való hideg élelmiszer, ami persze penészedik és rohad, stb. –, így állandóan keresgélhetünk a bőröndökben, a szekrényben. Ez azért is jó, mert az utazás alatt belegebedünk a csomagok cipelésébe, és állandóan azt számolgathatjuk, hogy „volt 4 bőrönd, 3 kis táska, 6 szatyor…”. No meg az út közbeni aggódások! Ha repülővel megyünk, feltétlenül emlékeztessük magunkat azokra a filmekre, amelyekben láttuk, hogy törik le egy gép szárnya, gondoljunk a World Trade Center-re, és arra, hogy egy hír szerint a pilóták mindig részegek. Autós vagy buszos út esetén se keseredjünk el, hiszen sokkal veszélyesebb a közutakon utazni, mint repülővel – legalábbis a statisztikák szerint. A hajóról már ne is beszéljünk, csak némán idézzük fel a Titanic című filmet. És még néhány ötlet a teljesség igénye nélkül: Idegen országban: idegen ételek, idegen kórokozók, idegen nyelvek. Tenger: cápák és fulladás. Bőrrák a naptól. Medúzacsípés. Hegy: lavinaomlás, eltévedés, lezuhanás. Lábtörés és kullancs. Medvék és farkasok. Nagyváros: eltévedés, emberrablók, csalók és tolvajok. Romantikus hely: elcsábítja férjünket egy gyönyörűséges leányzó. AIDS. Tópart: a tó vize mérgezett, piranákat engedett egy tréfás kedvű aquarista a tóba, belefullad családunk a hideg vízbe. Kalandra fel, kellemes pihenést mindenkinek!