Azt álmodtam, veled vagyok,

Fogom a két kezed,

Te lehajolsz, és ajkam ajkadhoz ér lágyan,

Fülembe súgod, gyere.

Gyere velem, elviszlek majd olyan helyre,

Ahol soha nem ér utol a bánat,

Ahol majd boldogságban élünk,

Ahol majd senki sem bánthat.

Feléd nyújtottam a két kezem,

Te pedig hirtelen elengedted.

Ennyi volt az ígéret,

Én pedig hittem neked!

Hittem abban, hogy Te majd vársz rám,

Hittem abban, hogy Te majd úgy szeretsz, mint senki más!

De nem!

Te is elmentél, és az ígéret elszállt.

Fáj, hogy neked csak ennyit jelentett,

Fáj, hogy a szép szavaknak hittem,

Mert elhittem, mit akkor mondtál!

Mert azt gondoltam, Te majd tényleg vársz rám!

De nem, nem így lett.

Elmentél Te is!

Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.