Sajnos manapság ezt egyre többet hallani. És a környezet tanácsa tanácsa: csak egy jó anyai-atyai pofonra lenne szüksége, kár rögtön a hiperaktív jelző mögé bújtatni, bezzeg az én időmben…. Pedig a hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Ha mégis megpróbálják, leginkább csak falakba ütköznek, hatásos segítséget nem sokan tudnak számukra nyújtani. Kritikát annál inkább kapnak. Nem elég, hogy meg kell birkózniuk csemetéjük különcségével, akinek nevelése sokkal nehezebb az átlagos gyerekekéhez képest, előbb-utóbb a társadalom teljes értetlenségével is szembesülnek, kezdve a családi környezettel. Hiperaktív gyereknek lenni éppúgy nem lehet könnyű, mint a környezetében élőknek elviselni egy hiperaktív gyereket. A hiperaktív gyerek lelkileg sokkal sérülékenyebb társainál.

A hiperaktív tünet együttest mutató gyerekre egy sajátságos biológiai állapot jellemző, ennek minden előnyével és hátrányával. Egy amerikai pszichológus találó mondása szerint a hiperaktív gyerekek "vadászok a földművesek társadalmában". Tény, hogy napjainkban egyre több a nyugtalan, "problémás gyermek", aki komoly gondot okoz szüleinek a családban, és aki gyermekközösségbe, óvodába, iskolába kerülve igencsak megnehezíti a pedagógusok dolgát.

A legtöbb tanár és sok szülő hallott már a "hiperaktivitásról", még pontosabban a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességről, de általában nem tudják igazán, mit is jelent ez. Nem minden nyugtalan, folyton izgő-mozgó gyermeknél állapítható meg hiperaktivitás, ám akiknél állandó figyelmetlenség, koncentrációs zavar, túlmozgásosság és erős impulzivitás figyelhető meg - többnyire együttesen -, azok nagy valószínűséggel hiperaktívnak tekinthetők. Sok szülő, aki még nem ismeri ennek a „betegségnek” az okait, saját magát hibáztatja. Nem a szülők nevelési módszere miatt okoznak problémát az iskolában a figyelemhiányos hiperaktivitás betegségben (ADHD) szenvedő gyermekek. Hiperaktivitás: nem a szülő hibája. MIT TEHETÜNK? Ne nevezzük a gyereket zavartnak, betegnek! Megfelelő mennyiségű mozgás. Egészséges táplálkozás:a különböző mesterséges ízesítő-, színező- és konzerváló anyagok, a cukor- és foszfáttartalmú ételek erősíthetik a tüneteket. Édességfogyasztást is reformálni kell: eleinte mazsolát vagy más szárított gyümölcsöt, később jó minőségű mézet, kevés nyers nádcukrot adhatunk. Mesélés és beszédgondozás: a gyerek életkorának és felfogóképességének megfelelő naponkénti "meseóra" egészen tizenéves korig áldásos hatású lehet. A jó óvoda nagy segítséget jelenthet a szülőknek. Ha viszont túl nagy a csoportlétszám és túl kevés a személyzet, az ronthat a helyzeten. Az iskolában aztán a dolog még nyilvánvalóbbá válik. A kis létszámú osztályok vagy kiscsoportos oktatás nagy segítség lehet. Ezért fontos a hozzátartozók és a pedagógus közötti párbeszéd a kölcsönös bizalom kiépítése érdekében, lehetőleg még a problémák felbukkanása előtt. A különleges kezelési eljárások közül a szenzoros integrációs terápiák, a kreatív játékterápiák, az integratív viselkedésterápia, az ének- és zeneterápia, illetve a kineziológia kecsegtetnek különös sikerrel.